Egy kissé talán fura történetet osztanék meg veletek. Jelenleg külföldön, német nyelvterületen élek, és dolgozom. Az történt, hogy nagyon megtetszett egy itteni leányzó. Amióta először megláttam állandóan rá gondolok, ő jár a fejemben. Apró szépséghibája a sztorinak, hogy a tévében láttam meg a hölgyet, aki éppenséggel az egyik országos adó műsorvezetője, tehát egy moderatorin, ahogy itt nevezik őket. Első ránézésre tipikus német kinézete van, semmi extra, - de nem nekem, aki azonnal észrevett valami "furát" rajta. Bár azt írtam, hogy semmi különös, de azért jó géneket örökölt a szépség kapcsán, viszont emellett ami igazából rögtön megfogott, az a kisugárzása.

Nyilván nem mindenki érez így ha meglátja, de engem megbabonázott. Nos, tudom, hogy furán hangzik, meg talán butaság is, de egyre jobban találtam vonzónak, nem tudtam a fejemből elhessegetni a bájos arcát, az iránta érzett vonzódásomat. Így hát gondoltam egyet, s írtam neki egy e-mailt, pontosabban a csatornán keresztül. Ebben az állt, hogy nagyon tetszik a műsora, és ő maga is nagyon vonzó, kellemes jelenség, szeretnék kérni egy autogramot fotóval, etc. Szóval, egy diszkrét, normális, bár nagyon finom, de azért személyes hangvételű mailt hoztam össze. Meglepetésemre két nap elteltével jött a válasz, - egyenesen tőle..! Azt írta, hogy nagyon jólesik neki a dicséretem, s noha kapott már jó néhány levelet, viszont annyira kedves megfogalmazást, mint amit én írtam, még "nem hozott számára a postás". Ezért úgy gondolta, hogy hálából a privát fiókjából (persze, azért a tévés címről) válaszol nekem. Ezen kívül igazából több személyes dolgot nem írt, de azért kissé intim volt ennek ellenére is az egész levél hangvétele. Az autogramos fotó megérkezett, saját kézzel írottan, nevemre szólóan volt címezve. A szöveg pedig: "legkedvesebb rajongómnak, szívem minden szeretetével". Rögtön írtam is köszönésképpen választ a "legkedvesebb műsorvezető hölgyemnek", szépen, stílusosan, finom elegáns bókokkal megtűzdelve. Jött is válasz, amiben még egyszer megköszönte az érdeklődésem, örömét fejezte ki, hogy tetszett az autogramkártya, s reméli, még sokáig a kedvencem lehet, mert nagyon jó érzés a számára, hogy van egy ilyen kedves rajongója. És itt vége is lehetne a történetnek, de nem akarom. Ugyanis fejembe vettem, hogy én bizony felkeresem ezt a hölgyet, megpróbálok beszélni vele, hátha elindulhatna közöttünk valami. Tudom, ez igen csak béna, buta, gyerekes dolognak hangzik, esélyem kb. annyi, mint mókusnak az erdőtűzben, de úgy gondolom, mit veszíthetek? Ha összejön, akkor csak nyerhetek. Ugyanis tényleg nagyon vonz ez a leányzó, van benne valami amitől más mint a többi, megvan benne az a plusz amit én keresni szoktam, csak ritkán találom meg. A hölgy egyébként a 20-as évei második felében jár, egy tízessel fiatalabb nálam. Azt már megtudtam róla, hogy még nem volt férjnél, gyerek sincs és komoly kapcsolat szintén zéró. Én elvált vagyok, gyerekem nincs. Szóval a dilemmám az, hogy hogyan, miképpen, mivel kéne megközelíteni, mi lehetne a tuti módszer a hölgy meghódítására? Volt már dekoratív párom, de azt gondolom, hogy egy tévés közszereplő más kategória, ott valami nagyot, vagy különlegeset kell domborítani, hogy célt érjek. Ugyanis a híres, kőgazdag, vagy veszettül jóképű jelzőkkel nem rendelkezem, bár a visszajelzések alapján nem vagyok rossz megjelenésű fickó. Emellett van sármom, amit tudatosan alakítottam ki. Egyébként a hölgy nem egy nagy sztár, celeb meg végképp nem, nincs tele a nevével a média, a neten is csak viszonylag kevés cikket találni róla, s azok sem privátok, hanem szakmai dolgok. A Youtube-on is csak pár videón szerepel. Nem mondom azt, hogy szerelmes vagyok belé, egyébként is vicces lenne; amit viszont komolyan gondolok az az, hogy amennyiben összejönne a dolog vele, úgy érzem valóra válhatna az álmom, miszerint egyszer majd rátalálok Életem Szerelmére... de ez "kissé" még odébb van. Meg aztán élőben biztosan másként látom majd, mint a tévén keresztül, de van egy olyan érzésem, hogy nem lenne számomra unszimpatikus, sőt… Egy biztos, mindenképpen nekivágok a kalandnak, mert noha papíron nem sok esélyem van, én a lehetetlent nem ismerem, bízom magamban, hiszek a cselekvésben. Ha meg nem jön össze, némi vigasz, hogy mindent megtettem a sikerét. Úgy vélem a megközelítés a kulcs ebben a sztoriban, itt kéne valami ütőset alkotni. Valahogy el kell érnem azt, hogy megihassunk egy kávét együtt. Így meglenne az esély, onnantól már csak rajtam múlik, hogy képes leszek-e "eladni magam" a számára.