„Ebédeltünk, amikor egyszer csak közölte, ugyan elvált, de van valakije, akit ugyan nem szeret, de van” – a vallomás hidegzuhanyként éri Levélírónkat, aki egy elég zűrös pasi hálójába került. Beígért névnapi virágok maradnak el, majd a pasi a saját gyerekét használja alibinek. Végül egy Facebook poszt buktatja le a bikát, elég csúnyán. Ma megtudhatod, milyen egy igazán zűrös pasi érzelmi rabszolgája lenni, akinek vonzásköréből képtelenség kiszakadni. Elnyomás, megalázás és éjszakai autórongálás következik.
Miért vagyok szánalmas hülye? A történetnek, mint mindennek, két oldala van, elmesélem a sajátomat. A válásom évekkel ezelőtt nem hagyott maga után sok kellemes emléket, az önbizalmam apró morzsákban hevert szanaszét. Egyetlen sikerélményem volt: amikor sikerült 40-ről 48-ra felküzdeni a testsúlyom, rájöttem, ezzel talán kaphatok egy kevés elismerést, hiszen senki nem tudja, mitől van, akár divatos is lehetnék, olyan „modelles”. Ebbe az életszakaszba lépett be BGY. Szállítónak került be a céghez, ahol akkor dolgoztam. Pontosabban, nem dolgoztam, inkább csak végigvonszoltam magam a napokon. Részemről már az első találkozás villámcsapás volt. Amikor észrevettem, hogy tetszem neki és ő is keresi a társaságom, meglepett, hiszen házasságból érkeztem, ahol ilyen nincs. Először nem is mertem elhinni, hogy lehet nekem is szerencsém.
Szépen lassan alakultak a dolgok, beszélgettünk, találkozgattunk, míg egy ebédidőben lefeküdtünk egymással. Nem voltam még biztos magamban, de folyamatosan keresett, jöttek-mentek az sms-ek, úgy gondoltam, rossz élményen vagyok túl, jobb, ha hagyom magam, ő biztos jobban tudja, elég engedni, szépen kialakul, elmélyül a dolog. Annyi tűnt fel csupán, hogy este soha nem ér rá, de nem sokat foglalkoztam vele, gondoltam, talán korai is lenne.
Tényleg szépen kialakult: a budaörsi Agip McDojában ebédeltünk, amikor egyszer csak közölte, ugyan elvált, de van valakije, akit ugyan nem szeret, de van. Hidegzuhany. Ott hagytam és ennyiben is kellett volna hagynom a dolgot, de hát addigra már lelkes voltam és örültem neki. Így folytatódott a történet, gondoltam, csak egy barátnő, amilyen én is lehetnék. Akkor még „lehetek”-ben gondolkoztam. Miért ne?
Utána lassan kezdett eltünedezni. Gondolom, cserélte a hivatalos barátnőt, több inger érte akkoriban, engem hanyagolt, így egy idő után dobtam. Eltelt pár hónap, egy nap eszembe jutott, felhívtam, mi újság. Közölte, hazaköltözik a volt feleségéhez. Tudomásul vettem, kivonultam a történetből. Egy hét után telefon: nem jönnek ki, boszi vagyok, találkozzunk. Sajnos nem ért rá egyszer sem, nem találkoztunk, de haza sem ment. Gondolom, akadt nálam jobb.Teltek-múltak a hónapok, néha egy telefonnal, sms-sel. Közben éltem az életem, pasiztam, de mindig eszembe jutott. Tett is róla, hogy eszembe jusson. Egyik névnapomra (amiből azóta már volt négy) egyetlen egyszer, amikor eszébe jutott, hogy van nevem, még virágot is ígért! Lovag volt, kár, hogy a virág soha nem érkezett meg.
Néhány hónap szünet után, egyszer csak megkeresett. Találkozzunk. Jó. Találkoztunk, újra és újra, egész nap kapcsolatban, cseten, sms-ben, olyan volt, mintha kicserélték volna két hónapig. Egyetlen problémával: személyesen soha nem ért rá, csak ha nálam is tudott aludni és biztos volt a szex. Egyébként a gyerekek (mi mindenre nem jó egy gyerek, de főleg kettő, apukák ne nézzetek minket hülyének), a munka, a beteg, idős szülők, ugye… - megértettem. Két hónapig. Akkor döntöttem, dűlőre viszem a dolgot. Névnapja volt, rákérdeztem, együtt töltjük-e. Nem – válaszolta-, megígérte a gyereknek, vele alszik. Utóbb kiderült, nagy buli volt, amire valamiért én megint nem mehettem, de hogy a gyerek nem ott aludt, az tuti.Másnap egész nap vártam a hívását, teljesen lebénulva, nem értettem semmit. Harmadnap bevallotta a történteket és biztos volt benne, hogy a hazugságai után elég egy bocsi, visszabújik az ágyamba és továbbra sem lép ki velem az utcára. Tudni ugyan nem tudhatom, de valószínűleg volt akkor is „hivatalos verzió” nőre. Most már tudom, de akkoriban sokat gondolkoztam azon, miért. Nem tudtam eldönteni, csúnya vagyok, buta, vagy nem tudok viselkedni, magamat hibáztattam, sikerült biztossá válnom abban, hogy velem nem lehet megjelenni sehol, mert van valami olyan hiba, amivel szégyent hoznék rá, csak én nem látom.
Jött a nyár, szabadok voltunk mindketten, gyerekek nélkül egy teljes hét! Javasolta, töltsük együtt, hát persze, tök jó lesz. Hétfő délelőtt: telefon. Hétfő este: nem találkozunk, elhúzódott egy megbeszélés. Kedd: család. Szerdán „háát, nem is tudja, mikor végez… - nem erőltettem. A hét természetesen elmaradt.Jött az ősz és az iskola. BGY megjelent minden szerdán (gyerekmentes nap) szexelni. Éjjel jött, hajnalban távozott. Kértem, találkozzunk hétvégén, menjünk vacsorázni, moziba… Sikerült, egyszer egy mozi a három év alatt. Bár elhatároztam, hogy tényszerű leszek, de engedjetek meg erre egy „szerény” jelzőt.
Ezen rendszeresen összevesztünk, szakítottunk, de egy-két hét után ment minden az eredeti koreográfia szerint. Mindig újra visszacsúsztam. Decemberben eltűnt egy együtt töltött éjszaka után, egyetlen szó nélkül. Elhagyott, csak megfeledkezett egy apróságról: szólni. Nagy balhé lett belőle. Őszintén reméltem, hogy ekkora összeveszés után végre örökre megszabadulok tőle. Kezdőlendület nélkül sajnos nem ment, úgy megszoktam az elnyomó stílusát és a megalázó helyzetet, hogy egy idő után már eszembe sem jutott tiltakozni, többet kérni, tudtam, hogy úgysem kaphatom meg. Ha kérek bármit, egyszerűen lelép, azzal büntet, hogy megvonja magát és szó nélkül kilép az életemből. Ahhoz, hogy ezt megkockáztassam, túlságosan szerettem. Ő az érzelmi zsarolás nagymestere.Külön voltunk sokáig. Közben kellő idő telt el és természetesen újra összekerültünk. Összevakartam magam, egészséges kapcsolatra továbbra sem voltam képes, de legalább mindig volt valami, igyekeztem, ezért amikor megint előkerült, úgy éreztem, védve vagyok. Barátom is volt. Két nappal a találkozásunk utánig. Nem tudtam tovább elviselni a meglévőt, elborult az agyam és már csak BGY-t láttam újra.
Elkezdődött a puhítgatás, mikor bújok ágyba vele. Nagy volt a kísértés, ezért igyekeztem kerülni a személyes találkozást, csak nyilvános helyen találkozhattunk. Persze, nem érte be ennyivel. Ostoba módon ígértem neki egy randit. A következő módon intézte: előtte három napig fel sem hívott, még füstjelekből sem tudhattam, örül-e, készül-e, vagy egyszerű rutin és megmutatja nekem, hogy ő az alfa hím, a domináns, a nemtudommi. Ugyanakkor szombatra behazudta B. fia születésnapját. Hazug ember –sánta kutya, hamar lebukott egy nő által a Facebook-ra kiposztolt szombati parti fotóról, amin épp őt ölelgeti, nem szomjasan. Így néz ki egy gyerek szülinapja? Mi tortával és más gyerekekkel szoktunk ünnepelni… Úgy éreztem, nem túlzás lemondani a randit, amitől úgyis fáztam. Azóta már voltam kurva, idegbeteg, labilis és hülye. Elviselhetetlen, aki soha nem fog kelleni senkinek. Nem elhanyagolható: ajánlott egy táncoslány pozíciót, szerinte erre lennék csak jó. Ezen el fogok gondolkozni, kétgyermekes értelmiségi édesanyaként, hátha jó állás, csak még nem próbáltam.: ) Az, hogy miért vagyok hülye, egyértelmű. Pár tipp ahhoz, hogy ti miért ne legyetek azok:Ha egy pasi nem ér rá este és hétvégén, akkor nem ő az embered.
Ha egy pasi hetente jön, egyértelmű céllal, de közben fel is fordulhatsz, nem ő az embered.
Ha ügyesen kerüli a gyerekeid, családod, barátaid, felejtsd el.
Ha mégis elfogadod mindezt, mert alulértékeled magad, ahogy én tettem, megkaptad a legjobb receptet arra, hogy belekeveredj valamibe, ami soha nem lesz jó, de cserébe nem ér véget, csak iszonyú fájdalom árán. És ami fáj, értékessé válik. Ezek az emberek járnak ki-be az életünkben, elveszik az esélyünket másra-jobbra, tönkreteszik a többi kapcsolatunkat.
Ne kérdezd, mit kapsz érte: semmit. És a legrosszabb, ha nem vigyázol, visz mindent.
Sok emberen álltam bosszút az elmúlt években a tőle elszenvedett sérelmekért, ami rettenetesen bánt. Olyan lettem mint ő, csak nőben, lelketlen, érzéketlen vadász. Most próbálok visszatalálni magamhoz, aki voltam egyszer régen, amikor még éreztem és érdekeltek mások érzései.Bréking: tegnap megismertem a feleségét. Természetesen nem vált el. Legalább tudom, miért nem ért rá egyszer sem hétvégén, és ez is valami. Az autómat dühében, hogy beszéltem a feleségével, az éjszaka megrongálta, összerugdosta. Vége lesz egyszer?
Nagyon szeretném nyilvánosságra hozni a nevét és az arcát, semmire nem vágyom jobban, mint hogy nyilvánosan megalázzam. De nem teszem. Akkor vele válnék egyenértékűvé.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
