„Nem láttam értelmét vele maradni, mert be kellett látnom, nem szeretem, mivel megcsaltam, ha tetszik, ha nem” – a lány részéről eleinte csak mókának indul a netes társvadászat, de a dolgok hamar komolyra fordulnak. Bár mindketten foglaltak, mégis megoldják, hogy egymáséi legyenek.
Sziasztok, eddig csak olvastam az oldalt, de az utóbbi időben belekeveredtem/ belekevertem magam valamibe amit nem tudok definiálni. Nyugodtan lehet kövezni… valahol megérdemlem… 25 éves lány vagyok, a fővárosban élek és tanulok egyetemen. A történetem 2011 december első napjaiban kezdődik, valamikor a vizsgaidőszak előtti napokban. Otthon készülni próbáltam a vizsgákra+szigorlatra. Több-kevesebb sikerrel. Aznap nem volt kedvem gyötörni magam a tanulással, elkezdtem netezni és rátaláltam egy oldalra - egy szextárskeresőre. Gondoltam, kikapcsolódás céljából chatelek picit. Csináltam gyorsan egy fake-profilt, minden hülyeséget összeírtam, és vártam a palimadarakat, hogy elszórakozzak egy picit.
Nem volt hiány, de a sok közül valaki (G.) teljesen más témában írt rám, és elkezdtünk beszélgetni, olyannyira, hogy a végén mindenki mást tiltottam, aki rám akart írni, majd msn címet cseréltünk - egy másodlagost adtam meg, sosem lehet tudni alapon. Ott folytattuk a levelezgetést, képet cseréltünk - normális képeket, nem aktot vagy hasonlókat. Kitértünk arra is, hogy ki mit keresett az oldalon, így tudtam meg hogy egy "haldokló" kapcsolatban van, ami 4 éve tart. Augusztusban szakított a leányzóval, de ő visszakönyörögte magát, és folytatódott a történet. Nem szerelmes, csak megszokásból van bele, mert "biztos pont" az életében, de tudja, hogy soha nem lesz a felesége - ezeket ő írta/mondta nekem. Ekkor még nekem is volt barátom (Z.), akivel hasonlóképp éltem meg a kapcsolatunkat. Én komolyabban gondoltam vele, de ő mindig hárított és ködösített, ha valami olyat kérdeztem, ami a jövőnkre vonatkozott. Egy idő után belefáradtam és hagytam, hogy csak úgy történjenek a dolgok.
Három éve voltunk együtt, de még mindig ott tartottunk, hogy hétvégente találkoztunk, és ha beszélgettem neki az összeköltözés lehetőségéről, hárított, hogy majd lesz valahogy... Mindezek tükrében találkoztunk G-vel, aminek a végén az ágyban kötöttünk ki, és valami fantasztikus volt. Megbeszéltük, hogy több nem lesz köztünk, csak szex. Rendszeresen találkozgattunk ezt követően, ha úgy adódott együtt aludtunk. Beszélgettünk a saját kapcsolatainkról, akkor azt mondtam, hogy augusztusig várok, ha addig nem lesz változás Z. nézeteiben - ködösít továbbra is - akkor szakítok vele. Ekkor G. azt mondta, ő addig biztosan nem fog várni a szakítással.
Ez volt december közepe/végén. Én január 6.-án szakítottam a barátommal, megmondtam neki mindent. Nem láttam értelmét vele maradni, mert be kellett látnom, nem szeretem, mivel megcsaltam, ha tetszik, ha nem. Pár hétig próbáltam magamban tagadni, hogy ez átmeneti és én szeretem még mindig, de rá kellett jönnöm, hogy mielőtt megcsaltam volna, se voltam már szerelmes belé, csak nem akartam beismerni magamnak se. Mindeközben G-vel odáig "jutottunk" hogy napi szinten skypeolunk, smsezünk, emailezünk, telefonálunk. Szeretne velem közös hétvégét, és bízik benne, hogy nyáron is fogunk találkozgatni. Megígérte, hogy eljön velem egy balett előadásra. Én viszont nem tudom ezeket a dolgokat hova tenni. Soha nem szegeztem neki egyetlen kérést sem, "légyszi gyere el velem ide-oda.." vagy "tölts velem egy hétvégét majd"... Magától ajánlkozott, illetve, az ő ötletei voltak. Tény, hogy mindketten jól érezzük magunkat egymás társaságában és mindenről képesek vagyunk beszélgetni, nagyon hasonló érdeklődési körünk van, és a dolgokról alkotott véleményünk is nagyban egyezik.Nem tudom, mi ez. Én lettem a második barátnő? Az igazi barátnőjével nem beszélget ennyit szerintem, mert nagyjából reggel 9-10-től este 6-8-ig beszélgetünk naponta. Nem tudom hova tenni ezt a fajta "kapcsolatot". Képtelen vagyok besorolni. Mindezek tetejében kezdek is valamit érezni iránta. Azt nem tudom, hogy ő érez-e irántam valamit, a tettek/ígéretek azt sugallják, érez, de lehet, csak én képzelem bele a helyzetbe és valójában szimplán jól érzi magát velem...
Nem tudom, ha várnék addig, amíg szakít a barátnőjével, mennyi esélye lenne annak, hogy velem komolyan gondolná akkor? Gondoltam arra is, hogy elmondanám neki, hogy ez számomra kissé lehetetlen helyzetté alakult - legalábbis én így élem meg - de nem tudom, ezt hogy kéne előadjam, vagy egyáltalán, hogyan fogjak bele??? Üdv: Lilla
