„Este hallottam, hogy lopakodik valaki az ablak alatt, egyszer valaki a kilinccsel is próbálkozott” – egy hatalmas veszekedés után a pasi elhúz… de nem örökre: éjszakai lidércként tér vissza. Ha egy férfi hibát követ el, miért gondolja azt, hogy megvásárolható a bocsánat?
Sziasztok! 29 éves vagyok, nő, a történet másik főszereplője pedig 42, (legyen M). M, a kapcsolatunk előtt egyszer már volt házas, de 3 év után elvált. Szépen indult a kapcsolatunk, munkahelyi találkozás, figyelmes randik, az ágyban is rendben volt miden – szép, kerek történet. Eddig. Én őszintén szerettem és egy darabig ő is rendes volt velem. Aztán úgy 4 hónapja rájött egy féltékenységi roham, ami veszekedésbe torkollott, akkorába, hogy még a szomszédok is átcsöngettek, hogy kit ölnek? A végzetes vita (egyébként semmi alapja nem volt) után, én egyszerűen kilöktem őt az ajtón. Mondtam, hogy ennyi volt, szétmegyünk - nem vagyok kíváncsi az őrjöngésére. És azt hittem, felfogta. Nem laktunk együtt, a kilökés az én lakásomból történt, így szépen hazament.
Azt tudni kell, hogy nehéz időszakban volt éppen, az apja kórházba került, elég súlyos dologgal, de ezt a műsort akkor sem tudom elnézni neki. Miért rajtam kell levezetni a feszültséget? Volt egy közös barátunk, akivel sűrűn találkoztam, mert sokat segített a munkámban. Nem volt semmi, nem is gondoltam rá – de úgy látszik a párom helyettem is gondolt rá. Mindegy. A vita és a távozása után 3 hét múlva egyszer beszéltünk csak - meglepő dologgal hívott fel újra… Azt mondta, most van egy kis pénze és menjünk el valahova külföldre. Aztán hirtelen: „Eljössz velem Marokkóba” - nem kérdés volt. Ekkor emlékeztettem, hogy megszorította a karom akkor és hogy lökdösött a konyhába, na meg az ok nélküli féltékenységi rohama / rohamai. Kapásból nemet mondtam, és innentől kezdődött el egy kis rémálom. Este hallottam, hogy lopakodik valaki az ablak alatt, egyszer valaki a kilinccsel is próbálkozott. Persze, ő volt, de este nem a logika kerül előtérbe, hanem a megnézett hülye horrorfilmek aktiválódnak : D megy a képzelgés. Egyik alkalommal egy doboz bonbont találtam a talajszintről is könnyen elérhető erkélyen. Aztán beszéltünk, felhívtam: mondta, hogy hiányzom neki, és azért lopakodik a ház körül, hogy egy kicsit a közelemben legyen… nem értette meg, hogy miért nem beszélek vele, és miért nem bocsátok meg – egyelőre nincs vissza, és ez a nagyvonalú kísérlet a visszaédesgetésemre, nem túl sikeres. Nem tudom, ha egy pasi elkövet egy elég nagy hibát, akkor miért gondolja azt, hogy megvásárolható a bocsánat?? És ez a külföldi út? Útlevelem lejárt, és semmit nem utálok jobban a hirtelen ötleteknél, melyek kész tényeknek vannak beállítva.
