Kedves Blogolvasók! Nem egy konkrét szerelem/megcsalás történetét szeretném leírni, tehát talán rendhagyó lesz, inkább csak arról vetnék pár sort a papírra, hogy az esetleg normális értékrenddel induló emberek miért fordulhatnak ki magukból. 28 éves srác vagyok, és jelenleg ott tartok, hogy nem csinálok lelki kérdést belőle, hogy megcsaljam az éppen aktuális barátnőmet, ha egy másik csinos csaj éppen benne van a dologban. Nem volt ez azonban mindig így. Hozzátenném ugyanakkor, hogy nem is keresem betegesen az erre való alkalmat, az valahogy így is, úgy is igen gyakran előjön. Miért is lettem ilyen? Teljesen normális nevelést kaptam, szilárd erkölcsi alapokkal, szerető családban. Gimiben viszonylag visszahúzódó, átlagos srác voltam, akit inkább a könyvek meg a számítógép érdekelt, nem is nagyon érdeklődtem igazán a lányok iránt, ők is inkább csak mérsékelten irántam.

Aztán jött az egyetem és minden megváltozott. Egy teljesen új város, teljesen új közösség, rendkívül sok szakmai, társasági siker. Erre az időszakra gimiben pattanásos, visszahúzódó srácból egy (önfényezés jön, de le merem írni) igen jóképű, stílusos, magabiztos, izmos srác lett, aki bármelyik csajt megkaphatta és meg is kapta. Ugyanakkor cinikussá, arrogánssá, kissé hímsovinisztává és nagyképűvé is váltam. A szüzességem még az egyetem előtti nyáron egy buliban vesztettem el, nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget. Csakúgy mint annak sem, hogy az első évem az egyetemen a virágról virágra repüléssel telt. Szinte kizárólag csak a nagyon csinos csajokkal foglalkoztam - pár buliban a túlzott alkoholfogyasztás persze felülírta ezt a tervemet ... Nem azért csajoztam annyit, mert számoltam a skalpokat, hanem mert azt tettem, ami éppen akkor jól esett. "Variatio delectat!" - mondja a latin. Azt gondoltam, hogy minden jó csajt gerincre lehet és kell is vágni. Később ez a gondolat úgy módosult, hogy nem lehet mindenkit, de azért persze meg lehet próbálni. Aztán egy idő után mint minden normális ember, szerettem volna egy normális kapcsolatot, és úgy nézett ki megtaláltam azt a lányt, aki más mint a többi, aki különleges. Szerelmes lettem belé, és csúnyán átvert ... Talán megbüntetett a karma, pedig én addig a pontig, és jó darabig utána sem csaltam meg soha senkit. Kísértés mindig akadt bőven, úgy éreztem megcsalni valakit nem helyes dolog. Azt hittem ez egyedi eset lehet, hogy így jártam. Jött a következő szerelem, ami talán nem volt ilyen intenzív, de ugyanígy végződött. Ezek után vagy 4 évig nem is szerettem senkit. Jellemzően rövidebb kapcsolataim voltak, külföldi ösztöndíjam, és talán korábbi csalódásaim miatt. Szupermodelltől kezdve celeben át szépségkirálynőig rengeteg nő feltűnt mellettem. Utólag kiértékelve pár normális gondolkodású lány is, akiben volt belső érték, de egyikükbe se lettem szerelmes. Már nem is úgy mentem neki a világnak, hogy minden jó csajt meg kell szexelni. Az egyéjszakás kalandjaim sem voltak jellemzőek ilyenkorra. Aztán jött megint egy szerelem. Sajnos megint átvertek, holott előtte én mindig korrekten játszottam ezt az ismerkedésnek/szerelemnek mondott játékot, és nagyon megsérültem megint. Akkor végleg elvesztettem a hitem, hogy olyan lányt lehet találni, aki csinos, normális értékrenddel rendelkezik, viszont szeret és nem csal meg. Azóta immár 3 év telt el. Most egy 1 éves kapcsolatban vagyok épp, mert kényelmes - az elején talán volt bennem lángolás a lány iránt, de szerelem talán sohasem, mégis ragaszkodom hozzá. Ugyanakkor rengetegszer megcsaltam már - és 3 éve, ha akad lehetőség és motiváció, akkor minden partnerem meg is csalom. A munkatársammal az irodában vagy a lakásán, ebédszünetben a pincérnővel, buliban valami jóféle diáklánnyal, egy szóval bárkivel, aki jól néz ki, akár egy nap 2 különböző nővel is. Persze úgy, hogy a lányok egyike se és a környezetem se tudja meg lehetőleg, mert megbántani, megalázni nem szeretném őket. Hát ez az én történetem/egyedi kórképem. Szeretnék újra szerelmes lenni és megbízni valakiben, de nem tudok. Nem azért, mert bárkihez kötődnék a múltból, egyszerűen csak képtelen vagyok rá ... Pedig Isten látja a lelkem, hogy szeretnék. Kíváncsi vagyok, mit szóltok a történetemhez.