Bevallotta, hogy mégis van pasija

Júniusban volt egy érdekes kalandom. A szóban forgó nő velem kb. egyidős (28) volt. Nem tudom teljesen őt hibáztatni a történtekért, mert valahol megértem, de nem esett jól. Ezzel a lánnyal egy ismerősömön keresztül ismerkedtem meg, és eredetileg nem kapcsolatnak indult - véletlenül alakult azzá – hanem neki volt egy olyan lehetősége, amivel ő nem, én viszont tudtam élni. Emiatt egyre többet találkoztunk és kezdtük megkedvelni egymást. Sok időt kellett együtt töltenünk. Mondjuk, őt nem volt nehéz megkedvelni, mert kedves, mosolygós, visszafogott és csendes lány volt. Már itt kezdhettem volna gyanakodni.

Mindenért hálás volt, mindent 5x megköszönt, adtam neki egy csésze kávét: „jaj, nagyon-nagyon köszönöm, nagyon kedves vagy”. Megdicsértem a haját: „jaj, igazán nem kéne, nagyon köszönöm a bókot.” Láttam, hogy ezzel a lánnyal valaki nagyon nem törődik, elhanyagolják, mert a jelek szerint egyszerűen nincs hozzászokva a kedvességhez. Egyik alkalommal megkérdeztem, hogy van-e valakije, férje, barátja, ilyesmi…? Azt mondta, nem rég szakítottak (nem egyből jött a válasz, kicsit, mintha töprengett volna rajta). Ja, hát akkor majdnem eltaláltam - gondoltam. Egyik alkalommal elhívtam egy randiszerűségre, hogy ne csak hivatalosan találkozzunk. A közeledésem nem utasította vissza, sőt, mintha várta volna már. Megtörtént, aminek meg kellett történnie… és nagyon jó volt, ő hálás volt minden törődésért, teljesen átadta magát, és azt is éreztem, hogy már nagyon igénye volt a figyelmességre – gondoltam akkor.

Pár hétig minden rendben megy, majd egyik este felhív, hogy el kell mondania valamit. Azt mondja, ő nem hazudozós típus, de engem becsapott mégis… Ugyanis van egy párja, 6 éve vannak együtt, de a faszija eléggé elhanyagolja őt, gyakran semmibe veszi, megbeszélt dolgokat felejt el, néha egyenesen bunkó vele… És nem akarta ő ezt így, de nagyon át akarta élni újra azt, hogy törődnek vele. Nem tudtam haragudni rá, de nem esett jól, amit hallottam.

Azt mondta, minden az ő hibája és a végén még én vigasztaltam. És még nincs vége. Kiderült, hogy azért is hívott, mert ezt az egészet elmondta a párjának nem rég, és most háború van otthon. A pasija teljesen ki van bukva… Akkor feltettem magamnak a kérdést: miért mondta el egyáltalán, ha nem azért, hogy visszavágjon vele a pasi nemtörődömségéért? „Látod, még kellek valakinek” – ilyesmi állhatott az egész motivációja mögött. Miért nem hagyja el most? Ugyanis, elmondta, hogy nem akarja elhagyni. Jól van, akkor legyetek egymáséi, megérdemlitek egymást, sőt, házasodjatok is össze, csináljatok sok gyereket - gondoltam. 6 éve vannak együtt, elhidegültek egymástól, én meg pont kéznél voltam... Azt sem értem, mi a fenének ragaszkodik hozzá, hiszen semmi hivatalos nem köti össze őket, se gyerek, se házasság. Miért ez az önsorsrontó mártíromság? Nekem továbbra is nagy a gyanúm, hogy csak azért mondta el neki, hogy visszavágjon a pasijának, hogy lássa, kell ő még másnak is, és ezzel alaposan beintsen neki.

Napokig nem találkoztunk, végül ő hívott fel, hogy beszéljük meg a továbbiakat. Nem tudom, mit várt tőlem, hogy folytassuk ott, ahol abba hagytuk? Hát, nem kellett volna elmondania a pasijának: ha okos lettél volna, nekem se azt, hogy van pasid, hogy én egyébként csak szerető volnék ebben a képletben, akivel a pasidat csalod.

Mert hogy két szerető-státusz van: 1. úgy járunk össze, hogy nem tudja a másik fél, 2. úgy járunk össze, hogy tudja. Az utóbbi a legmegalázóbb mindenkinek. Ugyanis a csaj elmesélte, hogy a pasija találkozni akart velem, (nem tudom, minek? Meginnánk egy sört??) amiről ő ügyesen lebeszélte... A másik dolog: a csaj szerint a pasiját nem zavarná, ha folytatnánk, persze nem publikusan, … - folytassuk a viszonyt, ha akarjuk, neki csak az számítana, hogy a csaj ne hagyja el. Mert ha - szerinte - ezt a próbát kiállja a kapcsolatuk, akkor az jó. Jó, csak kár volt engem is belekeverni. Értitek ezt? Ha az elején mondja meg nekem, hogy foglalt, nyilván nem jutunk ideáig, nem mozdulok rá. Most nem látom értelmét a folytatásnak, mert azt nem akarom, hogy esetleg a pasi egyszer csak magához térjen, kidobja a csajt, aki „átevez” hozzám, mert az nem túl stílusos. Nem beszélve arról, hogy ezzel a lánnyal nem kívánnék semmilyen hosszútávút. Persze, valakit ez sem zavarna. Végül csak megkérdeztem, ugyan, mi a fenének tálalt ki? Azt mondta, azért, mert így tiszta a lelkiismerete… Hát az lehet, hogy tiszta, de két emberből csináltál majmot. Azt sem mondom, hogy helyesebben tette volna, ha mindkettőnk előtt tovább titkolja, de akkor már inkább titkolta volna, mint ez, amit véghezvitt... Utána még párszor találkoztunk, de nem volt semmi, csak nagy, kínos csendek, én becsapva, átverve éreztem magam, ő meg… nem tudom, minek érezte magát. Nem bírtam már ránézni sem. Végül elmondtam neki, hogy többet ne találkozzunk, mert nekem ez így nem tiszta. Ja, annyi még hozzátartozik, hogy az eset után én már nem kerestem és mindig ő hívott: nem tudom, miben bízott, hogy ezek után is folytatjuk majd??