„Megbántottam, és az, hogy teljesen hátat fordított nekem, jogos a részéről, de akkor is hiányzik” - a srác félrelép egy másik csajjal, és egy kis lelkifurdalás miatt szépen be is számol minderről a barátnőjének. A lány elhúz, a pasi nyüszít.
Hello! A mai napig nincs sok önbizalmam és talán eddigi életemben kétszer voltam szerelmes, amikor tudtam és éreztem, hogy ez az a pillanat. Akit most elvesztettem, ő volt a második, akinél ezt éreztem. Most 28 éves vagyok, és egy 2 éves kapcsolat az én hibámból bomlott fel nem rég. Megcsaltam őt. Félreléptem, de nem érte meg. A másik lánnyal már régóta csak barátok vagyunk, vele nem éreztem azt az eufóriát, amit a barátnőmmel, csak az ösztönök vezéreltek, és ha lett volna bennem erő, ellen tudtam volna állni neki. Az az alkalom, amikor lefeküdtünk, teljesen véletlenül alakult úgy: nálam aludt, mert reggel tőlem hamarabb el tudja érni a vonatát.
És ahogy lenni szokott, előkerült egy üveg bor és pár régi szép emlék. Azt kérdezte, miért nem jártunk mi soha? Erre azt feleltem, hogy nem rajtam múlott. Most már késő. Erre azt mondta, soha nem késő… és innen ment minden a maga pályáján. Mint már említettem az elején, nincs sok önbizalmam, és ilyen még nem történt velem, amikor ennyi minden egybeesett és ez nagyon izgalmasnak tűnt. Szavak nélkül is mindketten tudtuk, mi fog most történni… Soha nem bukunk le, ha nincs lelkifurdalásom miatta… Ugyanis mindezt én mondtam el a kedvesemnek. Mert nem esett jól, amikor hozzám bújt, én pedig rejtegettem előle valamit. Úgy döntöttem, így a helyes, és lesz, ami lesz. Lett is… Elmondtam, mert így éreztem tisztának. Ha elvesztem, így jártam, ha megbocsát, hálás leszek (és szerencsés). Nem így történt: a lehető legrosszabb dolog jött be. Azt mondta, nem akar látni többet engem, és elfelejthetem a közös tervünket, miszerint november elején összeköltözünk. Azt mondta, a számomat is kitörli a mobiljából és ha van bennem egy kicsi tartás, nem keresem többé. Feláldoztam mindent egy numeráért, ami annyira nem is volt jó, mint hittem. Mióta elhagyott még sosem éreztem őt ilyen fontosnak… belül szomorú vagyok, és bűnösnek érzem magam, de kifelé mégis a nyugalom látszatát tartom fent. A másik nő, akivel megcsaltam, időközben szerelmes lett belém, és én nem tudom, mit mondjak neki, hogy ne sértsem meg, de vissza kell utasítanom. Két embert egyszerre elveszteni egy meggondolatlan lépés miatt… Mit csináljak, hogy megbocsásson?? Tényleg akkora bűnt követtem el, amire már nincs bocsánat? Ha megbocsát boldog leszek - bár most már tudom: nem érdemlem meg őt. Megbántottam, és az, hogy teljesen hátat fordított nekem, jogos a részéről, de akkor is hiányzik. Lehet, hogy nem érdemlek több esélyt, de az vesse rám az első követ, aki még nem vétkezett.
