„Zavartalan a vadászat, hely is van. Az elején a legviccesebb az volt, amikor egymástól vártuk a kérdést: „van már valakid?” – Levélírónk belevág a barátnőjével a nyitott kapcsolatba, és útközben ráébred, hogy a kapcsolatuk valójában eddig is nyitott volt. A pasi kezdi megbánni az egészet, mert túlságosan ismeri a nő múltját, hajlamait és igényét. Lehet, hogy meredek húzás volt belevágni ebbe a projektbe.
A történetem időben elég hosszú, így lerövidítettem, amennyire lehet. A hölgy a kapcsolatunk elején (M) nagyon bejött, rajongtam érte, elérhetetlennek tűnt… el se hittem, amikor összejöttünk. Az előző pasijával 3 évet húzott le és 1 év után valamiért már rá se tudott nézni. Elmondása szerint, nehezére esett elviselni őt, a szex „essünk túl rajta”- alapon történt meg köztük. Közben gyakran azon kapta magát, hogy egyenesen taszítja, és a szakítás csak azért maradt el, mert a fickó rendes volt vele, a tenyerén hordozta és mindent megadott neki (nem anyagi értelemben). De akkor is egyoldalú maradt: ő nagyon szerette, de a nő már kiszeretett belőle.
Ezután M direkt szemét módon kezdett el viselkedni vele, hogy a pasi hagyja el őt, de amikor ez nem történt meg semmikor, ő lépett le. M amikor megismert engem, azt mondta, megtalálta a nagy őt, és sajnálja az előző kapcsolatában elvesztegetett éveket. Idén decemberben leszünk 5 évesek, szeretjük egymást, de 5 év, az 5 év, ismerjük már a másik minden mozdulatát, gondolatát. Ő sem annyira fiatal már, ahogy én sem. Igény lenne hát egy kis frissítésre… Nem tudom, kinek támadt előbb az a gondolat. Azt hiszem, egy közös beszélgetésből komolyodott ötletté. Mert eleinte csak vicceltünk vele, elméleti szinten, hogy másokkal is kéne találkozni, (hiszen ezt sokan mások is beiktatják a kapcsolatukba, nem egy új dolog). Végül elgondolkodtunk rajta, komolyan, mind a ketten. Addig tekertük magunkban, míg bele nem vágtunk. Tudtam, hogy neki erre nagyobb az igénye. A terep adott volt, hiszen nem laktunk együtt, 80 km van köztünk, úgyhogy zavartalan a vadászat, hely is van. Az elején a legviccesebb az volt, amikor egymástól vártuk a kérdést: „van már valakid?” Neki előbb lett, nekem később. Egyszer elmentünk négyesbe szórakozni, de a másik kettő nem tudta, hogy mi együtt vagyunk… és amikor M a másik faszival táncolt, iszonyú féltékeny lettem. Ez mit jelent? M és a pasija már lefeküdtek. Köztem és a lány között még nem volt szex, de amikor M rákérdezett, büszkeségből azt mondtam, volt szex és jó volt. Szóval azon az estén, amikor négyesben mentünk el szórakozni iszonyúan éreztem magam. Hogy mással érzi jól magát, merthogy feltűnően rajongott a pasi iránt, itta a szavait és csillogó szemmel nézte. Miért jönne vissza hozzám? Ha a játék elkomolyodik, akkor kész, vége. Kezdem megbánni a dolgokat. Miért tettük, amit tettünk? Elgyengültünk, ürügyet kerestük a szakításra? Az együttélésről még valami: mások akár már 3 hónap után összeköltöznek, mi pedig 5 év után sem tudtuk meglépni ezt. Alig-alig pedzegettük egymásnak, hogy költözzünk már össze. Oka nem volt, mindketten egyedül éltünk, habár szűkösen, de össze tudtuk volna húzni magunkat, vagy nála, vagy nálam. Valószínűleg annyi volt, hogy én tiszteletben tartottam az ő szabadságigényét. Ez a kapcsolat eddig is nyitott volt, csak nem vettem észre? Nem akarom a vállára tolni az összes felelősséget, hiszen együtt vágtunk bele… De itt ez a de. Ha ilyen egy modern, kiegyensúlyozott nyitott kapcsolat, én kérek elnézést... Nehezen múlik az érzés, hogy kár volt belevágni és most valami egész más végkifejletre számíthatunk, mert ha meguntuk, nem csak letesszük és vissza az egész. És ez tisztességtelen azzal a másik két emberrel is, akik nem tudják, hogy egykor közünk volt (vagy van) egymáshoz. Van még vissza út? Mert már ezen rágódom. Lehet, hogy felfrissül és megerősödik a kapcsolatunk, …vagy elenyészik. Esélytelennek látom, hogy minden a régi legyen. M múltját, hajlamait és igényét ismerve, lehet, hogy felelőtlenség volt belevágni ebbe a projektbe.
