„Érdekes kapcsolat, de valamiért én mégis Őt akarom, mert ennyire nem szerettem még senkit” – a pasi féltékenyebb az egészségesnél, és nem is tagadja. Úgy érzi, simán kisajátíthatja barátnőjét, mert szerinte sorban állnak érte a pasik. A barátnő erre nem ad okot, a lovag mégis könyékig merül a lány postafiókjában, mobiljában. Levélírónk pedig nem az a fajta, aki ezt sokáig tűri.
Van minimális tapasztalatom az internetes társkeresésben, és általában mindig ugyanúgy alakulnak a dolgok: vagy az első randin kiderül, hogy nem kell egymásra időt pazarolni, mert nem olyan a másik, ahogy elképzeltük, vagy folytatódik. Zárójelben jegyzem meg, nekem még nem nagyon volt sikersztorim, vagy kiderült a pasiról, hogy van valakije, akit letagad, vagy a távolság volt a baj. Nyár elején megismertem egy srácot, 27 éves (én 26), mondjuk Gábornak hívják. Suli végeztével nyári melón volt egy városban, tőlem nem túl messze (40km), viszonylag gyorsan belementem az első randiba, mert nagyon egy hullámhosszon voltunk. Minden jól alakult, amikor is kb. 1 hét után feleszméltem, hogy melóból hozzám jön, és tőlem megy másnap dolgozni. Így vittük végig a nyarat, napi 80 km. kocsikázással.
Nagy szerelem, tervezgetés, bemutatás, együttélés-koreográfia. Annyit kell róla tudni, hogy nagyon féltékeny (elmondása szerint ez az eddigi kapcsolataiban is jelen volt), csak az övé vagyok, és azt gondolja, hogy sorban állnak a pasik értem. Erre véletlenül sem adtam okot, szeretem, nem csalom meg, nem találkozok senkivel. Turkál a postafiókomban, telefonomban, megszabja, hogy kivel beszélhetek, kisajátít, én meg nem vagyok az a fajta ember, aki ezt tűri, megy a vitatkozás, kiabálás, közben meg nevetünk egy jót, amikor kiadtuk a dühünket. Érdekes kapcsolat, de valamiért én mégis Őt akarom, mert ennyire nem szerettem még senkit, viszont azt érzem, hogy felém hatalmasak az elvárások, én meg maradjak csendben. Viszont vége lett a nyárnak, vége lett a munkájának is, és nem találtunk neki a környéken semmit. Hazament a szülőkhöz, ami tőlem több száz km-re van, az ország másik felén. Alkalmi munkákból éldegél, és ígérget, még ezt az egy munkát elvállalja, és költözik hozzám, még 2 hetet kérek. Így tolódik el a költözés már lassan 1 hónappal, és most ismét 1 hónap türelmet kért, mert megint közbejött egy munka. Én megértem, én is a pénz után mennék, és azt is megtehetné, hogy idecuccol - és néz rám nagy kerek szemekkel heteken/hónapokon keresztül, hogy most mi lesz, nincs munkája. Ez van most, várakozás. Én az a fajta ember vagyok, aki eddig mindig képes volt eldobni egy kapcsolatot, ha valami probléma adódott, de ebben az esetben ezt nem akarom, és ő sem, csak épp megrekedtem, és nem tudom, hogy mi lenne a célravezető. Köszönöm, hogy meghallgattatok, remélem kapok hasznos tanácsot tőletek. Üdv: Zsuzsi
