„Hozzám járt föl pásztorórára, az asszonyka meg úgy hitte, jaj szegény férj, az a sok túlóra” - a munkahelyi kapcsolatok többnyire balul sülnek el, pláne ha az egyik fél családos ember. Amikor beszáll a dologba a feleség is, akkor alakul át a titkos kapcsolat bohózattá. Ma megismerkedünk a legárnyaltabb lekurvázási formulával.
Munkahelyi kapcsolat. István 2012 májusában került a céghez, és valamilyen szinten a főnököm volt, én meg a beosztottja. Én 31 vagyok, ő 39, nős és van egy gyereke is. Mindennaposak voltak a szokásos munkahelyi laza beszólások, amikor vagy unatkoztunk, vagy éppen le voltunk stresszelve, és ez amolyan levezetőként szolgált, mindenki ismeri ezt az állapotot: amikor kicsusszannak a gondolatok és elmosódik a határ a tudatosan kimondott, értelmes, és az akaratlanul kibukott hülyeségek között. Ezek a beszólások gyakran erotikusak voltak, de az ember az ilyesmit nem veszi fel, hiszen vicc, vagy legalábbis úgy próbálja felfogni, hogy a másik is annak szánta.
Sokat dicsérte a ruhámat és a hajam (derékig ér és festetlen) én pedig elfogadtam ezeket a bókokat, méghozzá mosolyogva, gyakran el is pirulva. Ugye, minek veszi ezt egy férfi? Úgy fogja fel, sikere van. Miért ne menne tovább? én sem vagyok fából, rám is hatással volt mindez. Egyik alkalommal együtt mentünk haza, mindketten sokáig dolgoztunk. Felvetette, hogy szombaton menjünk el valahova kettesben. Ott helyben meg is beszéltük, egyeztettünk helyet és időpontot.
Szombaton szépen kiöltözve megjelentem a megbeszélt helyen, elég rossz volt az idő, fáztam is. Az, ha egy nő kiöltözik, még nem azt jelenti, hogy le akar feküdni a nős férfiakkal, mert akkora ribanc, egy szexuális ragadozó, pusztán szeret csinosan kinézni, a saját kedvéért – mert akkor nem is volt semmilyen tervem Istvánnal kapcsolatban. Vártam 10 percet. Majd vártam 20-at, nézelődök, merre lehet, biztos csak nem találjuk egymást, egymásra várunk, ő az egyik sarkon, én a másikon. Még nem csörgök rá, még nem. Végül, a 21. perc után felhívom. Női hang veszi föl. Az Istvánt kérem, a nő tájékoztat, hogy elment, de itthon felejtette a telefonját. Nem vártam tovább. Hazamentem. Az egész estém el volt rontva. Másnap felhív, hogy bocsánat, de nem talált ide (egy tér kellős közepén kellett volna találkozni, csak elárulom) aztán finoman letol, hogy azért nem kellett volna felhívni, ugyanis a feleségével beszéltem. Jó, és honnan tudjam, kinél van a mobilja? Na és, ha vele beszéltem, nem dugtunk (akkor még) tiszta a lelkiismeretem, csak egy munkatársnő vagyok.
Két hétig iszonyúan fura hangulatban voltunk odabent mindketten. Ő valahogy nem mert közeledni és láttam rajta, hogy olyan, mintha kerülne. Elfogytak a bókok is. (tán csak nem valaki lecseszte otthon?) Én meg nem csináltam semmit. Az egyik nap félrehív, és azt mondja, szerelmes belém. Ilyen hírtelen, ahogy most beszámolok róla. Nekem is tetszett ő, noha tisztában voltam vele, hogy családos ember. Újabb randi, ezúttal késés nélkül, és még felhívnom sem kellett. Elmentünk egy helyre és nagyon sokat csókolóztunk. Beindult, beindultam. Azt mondta, vegyünk ki szobát valahol. Mire én: egyikünk sem keres annyira jól, menjünk fel hozzám. Így lett, felmentünk és megtörtént a dolog. Ebből rendszer lett, hozzám járt föl pásztorórára, az asszonyka meg úgy hitte, jaj szegény férj, az a sok túlóra. Eleinte nem akartam tőle semmi komolyat, párszor megtesszük, és utána vége, senki nem sérül. Igen, ahogy a Móricka elképzeli… Egyszer csak rámír egy idegen nő a Facebook-on: hát Istvánné az… a feleség. Kiderült minden, otthon kiborult a bili és a megtört férj mindenről beszámolt az asszonykának. Teljesen normális nő volt, akár még barátnők is lehettünk volna, ha nem ebben a felállásban találkozunk. Megírta, hogy tudomásul vette, sajnos már számított rá, mert a férje már előtte is nagy szoknyavadász volt, és azt írja, ne hibáztassam magam, majd olyan finoman kurvázott le, hogy alig vettem észre. Azt írta: „megesik a te korodbeli nőkkel, hogy izgalmasnak találják, ha megállapodott családapákat is a bizalmukba fogadhatnak„ - figyeltétek, milyen finoman árnyalt ?? : ) ) megírtam neki, hogy ehhez ketten kellettünk, tehát nem kell minden felelősséget az én nyakamba varrni és természetesen a kapcsolatunk innentől fogva visszatér a munkatársi szintre szigorúan, úgyhogy ne majrézzon. Innentől változott meg minden és vett gyökeres fordulatot a dolog, egyenesen a bohózat irányába. Amit elmondtam neki, hogy ne aggódjon, nem tesszük meg többé és sorry, mintha lepergett volna a nőről, vagy csak simán nem hitte el. Egyszer István felesége felhívott. A férje mobiljáról. Amikor először beszéltünk telefonon – a nő akarta, ő is hívott – hallottam, hogy közben a mulya férje a háttérben áll és onnan magyaráz neki valamit. Bizarr konferenciabeszélgetés hármasban. Nagyon szépen megkérdezte, hogy mik a jövőbeni terveim a férjével és a lebukás óta lefeküdtünk-e? ja, és felhívta a figyelmem, hogy van egy gyerek is a képben. Mondtam, hogy semmi és nem, nem tettük meg, szintén nagyon udvariasan. A munkahelyen sokat beszéltünk erről Istvánnal és tényleg nem feküdtünk le többé. István többször próbálkozott még nálam, finoman, de mégis tudtam, mire megy ki a játék. Amikor látta, hogy nem hajlok a szép szóra, elmondta, hogy otthon rendszeres téma vagyok közte meg a felesége között… Azt mondta, hogy azért ilyen nyitott és empatikus a felesége, mert régebben egyszer ő is félrelépett. És ezzel akarsz meggyőzni? – kérdeztem. Megmondtam, hogy nyugodjon bele és térjen vissza a feleségéhez. Erre azt mondja, hogy még mindig szeret. És szereti a feleségét is. Nem fogadja el, hogy többé köztük már nem lehet semmi. Akkor meg miért mondta el otthon az egészet? hogy így vágjon vissza az asszonynak az egykori félrelépésért? Mert másra nem tudok gondolni. Nekem nem lett volna ellenemre a folytatás, ha továbbra sem derül ki, de így… most ott tart a dolog, hogy nincs köztünk semmi, az asszony nem hiszi el, továbbra is írdogál nekem. Néha olyan, mintha a felesége engem vigasztalna, hogy ne érezzem rongynak magam emiatt. Én a férjének is, neki is elmondtam, hogy vége, fátylat rá és zárjuk rövidre ezt az egészet, mert már nagyon idétlen a helyzet. De István továbbra sem adja fel. Nem tudom, mit akar, és hogyan képzelné a folytatást. Részemről vége. De vajon a részéről is? Nem volt még ilyen kapcsolatom, nem tudom, mi jár egy ilyen pasi fejében, aki házas, 40 fele tendál, és a nejével vacsora alatti téma vagyok köztük, ráadásul a megcsalt feleség kedves velem.
