A sztorim főszereplője egy olyan srác, aki régebben a gimnáziumban egy osztállyal alattam járt. De azóta eltelt 8-9 év és most véletlenül összeakadtunk, teljesen idióta körülmények között. Összejöttünk, lassan 4 hónapja járunk. Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy ő egy szinte tökéletes pasi, mert soha nagyobb gond nem volt vele. Persze voltak apróságok, amiket felfújhattam volna, de nem tettem: ilyen volt az, amikor megláttam nála, hogy a képernyővédője lényegében pucér nőkből áll.

Az is bosszantott, hogy egy beszélgetésünk kapcsán nyugodtan elárulja, hogy ő járt már prostinál is, DE csak az egyik szülinapján, a barátai ajándéka volt, hogyan is utasította volna vissza, még azt hiszik, beteg. (De csak mímelt felháborodás volt ez részéről, szerintem, ahogy ismerem őt, nagyon is örült annak az ajándéknak.) A másik dolog: neki számos csaj-barátja van, mint mondja, barát-barátnők. Köztük egy olyan példány, akivel – elmondása alapján – régebben minden álma volt, hogy megszerezze. De nem jött össze. Valami miatt. De a tudat számomra azért elég kényelmetlen. Nem tudom, mi lenne, ha én raknék ki pucér férfiakat a monitorvédőmre, ő mit szólna. Nem biztos, hogy hosszútávon el tudom képzelni a közös jövőnket, virtuális, vagy barát-barátnők karéjában - de itt még nem tartunk. Ez kicsit zavar, pedig nem zavarhatna, nem teszem szóvá neki, mert akkor tudod mi van? mi közöm hozzá, miért bántom, amikor nem feküdt le velük, csak nézegeti őket. Kíváncsi lennék, más mit csinálna a helyemben. Vagy én nem reagálok normálisan. Ha elmegyünk valahova, akkor elég erősen stíröli a többi nőt, ami megint zavarhatna, de mit csináljak, szóljak rá? Mert nem tett semmi rosszat… de azért piszkálja a csőröm, akkor is, ha mindez öntudatlan pasireflex nála .