„Azzal vádolt, hogy szerinte azért nem akarok vele összeköltözni, mert nekem van a lakóhelyemen egy másik pasi” – a válás után nehéz talpra állnia a gyerekét egyedül nevelő nőnek. Ha mégis sikerül neki, és még pasi is kéne, kötél idegekre lesz szükség. A netről kerít egy férfit maga mellé, aki most azt a szokást vette fel, hogy fantomszeretőkre féltékeny.
Kedves CsP!
36 éves vagyok, nő. Két éve elváltam, egyedül maradtam a 4 éves lányommal. A férjem azóta külföldön él, igazából a karrierje választott el minket egymástól, és az, hogy bár papíron házasok voltunk, jóformán nem látta a gyerekét felnőni. Néha úgy éreztem, nem is mutat már felénk semmi érdeklődést. Sosem akartam elvált nő lenni, így alakult. Amikor összeházasodtunk nem erre a szerepre készült egyikünk sem. Nem akartam egyedül lenni, ezért felléptem pár randioldalra és őszintén vállalva mindent, gyereket, állapotomat, koromat, próbáltam párt találni.
Meg is ismertem egy kedves férfit. Csak az volt a gond, hogy a lakóhelyemtől 250 km.-re lakik. Nem nagy táv, de mégis táv. Olyan sűrűn találkoztunk, amilyen sűrűn el tudott engedni minket a tennivaló, az időnk, na meg a pénz. Nagyon jó vele. Sokszor töltöttük nála a hétvégéket, vagy ő nálam. Felvetette azt is, hogy költözzünk hozzá. De ez nem ilyen egyszerű, mert ide köt minden, a gyerekorvostól a munkámon át a barátokig minden. Ekkor azzal vádolt, hogy szerinte azért nem akarok vele összeköltözni, mert nekem van a lakóhelyemen egy másik pasi és ahhoz járok! Hogy miért pont ez ugrott be neki, és mi alapján...?? Nem hibáztam, őszinte voltam vele végig, nem tudom, mi van, most mégis rajtam verik el a port - a semmiért - de erre nincs szükségem, és nem értem, miért van ez. Hiába győzködöm, nem hisz nekem – mert csak ez hátráltathat szerinte. Legutóbb azt mondta, most azért nem mehetek fel hozzá, mert lakásfelújításban van. De ennek már 2 hete… fáj, hogy nem bízik bennem…
