„Betegesen féltékeny lett, pedig eleinte nem volt az. Nem szereti, ha elmászkálok, mostanra már barátnőimmel is alig enged el” - a rózsaszín felhőkre hamarosan szürkék gyűlnek. Kezdetben minden este étterem, szex és boldogság, de az összeköltözés után a pasi megváltozik. Gyanakvó és betegesen féltékeny lesz, megmutatja valódi arcát, elhagyja magát és a hajfestéket, így a jókötésű úrból egyre inkább Mikulás lesz. Egy olyan Mikulás, aki ajándék helyett csak egyre több virgácsot hoz.
Sziasztok! A tanácsotokra lenne szükségem. Én egy 23 éves, kétségbeesett nő vagyok. Másfél évvel ezelőtt ismerkedtem meg a párommal, akit nevezzünk Sanyinak (52). Egy konferencián ismerkedtünk meg, ahol ő résztvevőként, én, mint hostess dolgoztam. Aznap este számot cseréltünk, amit megelőzött egy hosszú beszélgetés, mivel kijött az előadásról és elárasztott a bókjaival. Első pillanattól fogva tetszettünk egymásnak. Korához képest nagyon fiatalos volt, jókötésű és még a haját is festette. Nekem nagyon szimpatikus, ha egy férfi is odafigyel a külsejére, szerintem a testszőrtelenítést nem csak a nőknek találták fel. Szeretem, ha egy férfi az illatszerek használatát sem veti meg, az izmos test pedig alap. Másnap már fel is hívott, aminek nagyon megörültem!
Vacsorázni vitt és még virágot is hozott, mint egy igazi lovag! Az étterem hangulatos volt, hosszasan beszélgettünk, eszméket cseréltünk. Már aznap este tudtam, hogy ő számomra az igazi, szerelmes lettem! Vacsora után felinvitált magához egy pohár borra, én meg nem visszakoztam. Ahogy beértünk a lakásába, szinte egyből egymásnak estünk és megtörtént aminek meg kellett történnie. Leírhatatlan este volt, életem legcsodálatosabb szeretkezése!
Másnap reggel munkába menet előtt hazavitt és még pékségbe is beugrott nekem reggelit venni! Nem gondoltam volna, hogy valaha is leszek ennyire szerelmes, főleg azt nem, hogy egy szinte 30 évvel idősebb férfiba. Nincsen apakomplexusom, egyszerűen csak iszonyatosan vonzódtam hozzá az első naptól kezdve, hogy megismerkedtünk. Minden olyan gyorsan történt közöttünk, egy hét után már össze is költöztünk, pontosabban, én hozzá. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen csodában lesz részem, úsztam a rózsaszín felhők között, minden egyszerűen tökéletesen alakult. Minden nap munkába indulás előtt ágyba hozta a reggelit, általában ebédszünetében is kiugrott a melóból, hogy együtt mehessünk a közeli menzára, esténként szinte mindig étterembe vitt vacsorázni. Igyekezett korán hazajönni, volt, hogy otthonról dolgozott (szerencsére olyan a munkája, hogy megteheti), hogy többet lehessen velem. Úsztunk abban a bizonyos rózsaszín ködben!
Végül úgy döntöttünk, hogy elköltözünk egy nagyobb lakásba, ahol van elég hely az irodájának is. Azt hiszem, itt kezdtek elromlani a dolgok. Fokozatosan azt vettem észre, hogy kissé kezd megváltozni. Gyanakvó és számonkérő lett, ugyanakkor egyre kevesebbet jártunk el otthonról. Még a főzésre is átálltunk. Mára odáig jutottunk, hogy már úgy érzem egy kalitkában élek, alig maradt kapcsolatom a külvilággal. Betegesen féltékeny lett, pedig eleinte nem volt az. Nem szereti, ha elmászkálok, mostanra már barátnőimmel is alig enged el. Korábban sem nagyon tartott velem, ha velük taliztam, mondván, hogy a háta mögött biztos kigúnyolják a kora miatt. Ugyanakkor elkezdte elhanyagolni magát. Sportolni alig szokott mostanában, és egyre kevesebbet ad a külsejére. Nem festi már a haját, így megjelentek az ősz hajszálai és pocakot eresztett. Azt mondja, hogy nincs ezekre energiája. Elismerem (és értékelem is), hogy nagyon sokat dolgozik, értünk teszi, de hát ennyi ideje szerintem lenne. Én nem dolgozom, ő keres annyit amennyiből mindketten bőven megélhetünk. Eleinte folytattam a hostess munkákat, de aztán arról is letiltott. Nagyon féltékeny és nem szereti, ha mutogatom magamat, az én foglalkozásom meg ezzel járna. Régebben minden nap lejártam edzeni, de most már oda sem enged. Szerinte az edzés csak ürügy, hogy flörtölhessek más pasikkal (pl. az edzőkkel a teremben), ha igazán akarok edzeni, otthon is tudok (vett is súlyzókat, szobabiciklit, ugrókötelet stb.). Felajánlottam, hogy eljárhatnánk együtt is, (így mindketten jól járunk, mert én szeretném, ha edzene kicsit), ő meg addig szemmel tarthatna. Azt mondta, hogy nincs ideje és amúgy is feszélyezve érezné magát. Szerinte ugyanis összehasonlítanám őt az ott levő huszonéves „bikákkal” és kiábrándulnék belőle. Többször is megvádolt azzal, hogy megcsalom, pedig sosem adtam okot a féltékenykedésre. Próbáltam elmondani neki a problémáimat, de csak rontott a helyzeten. Akárhányszor csak elkezdtem pedzegetni a gondjaimat, sértődés lett a vége, megbántódott. Főleg azon, hogy szerintem elhanyagolja magát. Azóta képes és felső ruházatban szeretkezik velem, hogy ne lássam a pocakját! Nem merem erőltetni a témát mert félek, hogy csak még nagyobb gátlásokat ébresztek benne. Mostanában ugyanis egyre többször akadnak problémái az ágyban. Persze mindig azt mondja, hogy a munka miatt, mert túl nagy a stressz. Nem tudom, hogy megismerkedésünk előtt pontosan milyen életvitelt folytatott, mindenesetre én nem így képzeltem közös életünket. Arra számítottam, hogy (mivel van pénz a háznál) sokat fogunk eljárni, utazgatni stb. A szüleim huszonnégy éve házasok és többször mozdulnak ki, mint mi Sanyival. Kezd a saját korabeli otthon ülő nyugdíjas apókákra hasonlítani. Én nem ebbe az emberbe szerettem bele!
Nekem ez az állapot nem felel meg, nem bírom a bezártságot! Ráadásul egyre rosszabbul kezelem a dolgot. Mostanában hajlamos vagyok minden apró hibáját felnagyítani. Előfordul, hogy miközben nézem, elundorodom tőle, pedig korábban szinte csodálattal bámultam rá. Például meglátok egy ősz szőrszálat kilógni az orrából és ahelyett, hogy szólnék neki, hogy tépje ki, csak arra tudok gondolni, hogy mennyire gusztustalan. Egyik nap meg csókolózás közben támadtak hülye gondolataim. Eszembe jutott, hogy a nyelve, amivel a számban matat 52 éves, mint maga a párom. Mostanában, szeretkezések közben sem tudok másra figyelni, mint az ősz hajszálaira, meg az apókás pulcsijára, ami takarja az egyre terebélyesebb pocakját. Mára kezd inkább egy Mikulásra hasonlítani a régi sármos macsós külseje helyett. Igyekszem minél kevesebbet testi kontaktusba kerülni vele, aminek megint csak az az eredménye, hogy az amúgy is egyre erősödő bizalmatlanságát növelem. Gyanakszik, hogy szeretőt tartok, pedig sosem csaltam meg még a páromat és nem is tervezek hasonlót. Aljas dolognak tartom az ilyesmit, nem tudnék utána tükörbe nézni. Sértőnek tartom a rosszindulatú feltételezéseit, és fárasztónak, hogy mindig magyarázkodnom kell előtte.
Mostanra katasztrofálisnak érzem a kapcsolatunkat, fuldoklom benne, nem gondoltam volna, hogy az álomkapcsolat rémálommá fog egyszer válni. Nem tudom, mitévő legyek, egyszerűen képtelen vagyok elmondani neki a problémáimat. Döntésképtelen vagyok, mert szeretem őt, és ha minden a régi lehetne, akkor tudom, hogy mi lennénk a legboldogabb pár az egész világon. Így viszont nincs életem, és nem szeretném azt sem, hogy az iránta érzett szerelmem gyűlöletté váljon. Ti mit tennétek a helyemben? Bogi
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
