Tisztelt Blog! Szeretném megosztani veletek az én esetemet, kíváncsi vagyok, mit gondoltok. Szerintem tanulságos. 2 éve ismertem meg Szandit (nem ez az igazi neve). Ő most 19, én 28. A könyvtárban ismerkedtünk meg (én tudnivaló ott dolgozom). Kis elveszettnek tűnt a könyvek között, én meg lovagiasan a segítségére siettem. Egyszerűen csodaszép volt. Vagányan melegítőben jött, ez különösen tetszett, más volt, mint a többi lány. Igazi kis lázadó, akit nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Hatalmas fülbevalók, szépen rajzolt szemöldök és bronzszínű bőr. Mintha csak egy külföldi videóból lépett volna ki.

Akkoriban sokat járt a könyvtárba, mert a családja egzisztenciálisan elég szegény és a kötelező olvasmányokat így tudta csak beszerezni. De ez nem is annyira releváns. Sokat beszélgettünk és én segítettem neki az olvasónaplók megírásába. Meg aztán még más házi feladatokat is együtt írtunk meg neki. Mert szegénynek nem volt hozzá önbizalma. Általában a könyvtárban randiztunk. Kezdettől fogva éreztem, hogy nem vagyok közömbös neki és szereti, hogy kedves vagyok vele. Mikor már 1 éve így randizgattunk a könyvtárban, gondoltam, hogy ideje elhívni fagyizni. Ő azt mondta, hogy inkább pizzázni menjünk. Nem volt ellenemre a javaslat, úriember vagyok, szóval ahogy a hölgy óhajtja. Aztán a pizzát végül hozzájuk rendeltük, mert mondta, hogy ki kell takarítania otthon és én persze szívesen segítettem. Bár bevallom, nem volt könnyű a takarításra koncentrálnom, mikor elheveredett az ágyon és onnan telefonálgatott a barátnőinek. Nagyon csábító volt! Persze nem éltem vissza a helyzettel, hiszen, mint mondottam úriemberből vagyok. És Szandi ekkor még nem is volt 18 éves. Én tudok várni. Szerencsére egyre gyakrabbak lettek ezek a közös takarítások, mindig akadt valami, amiben tudtam segíteni kedvesemnek. Úgy éreztem, hogy boldog vagyok, hogy ilyen párom van. Uszkve 2 hónapja tűnt fel a színen Ferenc (evidens persze, hogy nem így hívják). 43 éves, tipikus izomagyú. Csak a kondizás meg a sportok, egészséges táplálkozás, ismeritek azt a típust. A nagymenő, akire valamiért buknak a nők, még akkor is, ha bunkó. Meg persze a pucckocsi, a sárga VW Golf, amivel egyre gyakrabban várta Szandit a könyvtár előtt. Nem értettem, hogy egy ilyen lány, hogyan állhat egyáltalán szóba egy ilyen alakkal. Szandi mindig is spirituális alkat volt. Ezotéria, Coelho, Müller Péter. Tudjátok. Igazi gondolkodó. De persze nem tettem szóvá, tiszteletben tartottam az önrendelkezését. Aztán lassan 2 hete történt, hogy éppen bevásárolni voltam Szandinak (meg szokott kérni, hogy vigyek neki ezt azt), mikor belépek, és ott volt Ferenc. Félpucéran feküdt Szandi ágyában. Nem csináltam balhét, eljöttem. Bevallom, sírtam otthon. Anyu kérdezte is, hogy mi a bajom, de csak bevágtam az ajtót. Aztán másnap felhívtam Szandit, hogy kérdőre vonjam. És ekkor ért a nagy meglepetés! Mondhatnám, jött a fekete leves. Szandi teljesen kiakadt. Még neki állt feljebb!!! Azt mondta, hogy köztünk nem is volt semmi, hogy jövök én ahhoz, hogy kérdőre vonjam. Nem hittem a fülemnek. Mindent letagadott az elmúlt 2 gyönyörű évből. Azóta nem áll szóba velem. Pedig könyörögtem neki, hogy beszéljük meg, hogy kezdjük újra. De nem hallgat meg. Azt mondja, hogy beteg vagyok és kezeltetnem kéne magam. Nem értek semmit. Miért csinálja ezt? Az orromnál fogva vezetett végig? Csak játszott az érzelmeimmel? Vagy Feri tarthatja sakkban? Nem tudom. És, hogy mi a tanulság? Az, hogy akármennyire boldog is vagy bármikor beüthet a krach. Próbáld hát élvezni, amíg lehet. Én csak azt bánom, hogy amíg enyém volt ez a gyönyörű nő, nem bántam vele még jobban. Nem töltöttem vele még több időt. Talán akkor még mindig az enyém lenne… Köszi, hogy meghallgattatok! Egy magányos könyvtáros

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!