„Ha ittas, hülye vicceket mesél rosszul, játékosan kötekedik, csakhogy amikor ő viccel, az is inkább fenyegetően hat” – a pasi azzal traktálja párját, jobb, ha megbecsüli, mert érte sok mindenről lemondott. A barátnő nem tudja, hogy elfogadóbb legyen, vagy álljon a sarkára. A barátok szép párnak látják őket, de ez a kép csak kívülről igaz, belülről egész máshogy fest a kapcsolat.
Sziasztok! Kicsit én is siránkozom. A párom nem rég levezette, hogy 4 éve vagyunk együtt, de ő tudja, hogy én valójában 2 éve nem szeretem már. Tudja, és kész. A munkahelyünkön jöttünk össze, és még utána is egész nap együtt. Aztán ő később máshova került. Azt vettem észre, hogy jobb nélküle dolgozni. Szerettem, szeretem, de hogy állandóan együtt, reggel együtt jönni, este együtt menni, haza, ahol megint együtt… Nagyon felbosszantott, amikor napokkal ezelőtt azt sírta, mekkora ember lehetett volna, ha nem találkozik velem és legyek rá büszke, hogy beáldozta értem az akkori lehetőségeit.
Mert kihagyott miattam egy csomó mindent. Az ismerőseimmel lekezelő, a sajátjaival gáláns, előttük engem kezel le, utasítgat, és azt hangoztatja, hogy készüljek a feleségszerepre. Mindezzel nekem nem kedvet, hanem ellenpéldát csinált. Elég csúnyán rágja a körmét, és ha rászólok csendben, ő üvöltve reagál és úgy már mindenki tudja, miért szóltam rá.
Mondom neki, le kéne fogynia - kuss, ne szóljak bele...
Ha ittas, hülye vicceket mesél rosszul, játékosan kötekedik, csakhogy amikor ő viccel, az is inkább fenyegetően hat, mint viccnek. Üvöltve beszél, ezért olykor külön járunk szórakozni.
Ha felébred éjszaka és nem tud visszaaludni, engem is felkelt.
Türelmetlen, de legalább tudja magáról, hogy a túlkapásai miatt nem népszerű mindenkinek : múltkor együtt iszogattunk a barátainkkal, ő késik, majd köszönés helyett azt mondja, „na sikerült kibeszélnetek?” Ha valamivel vádolják, úgy érvvel, hogy ugyanazt ismétli vissza megállás nélkül, egy olyan álláspontot, ami nem túl erős, de abban a hitben van, ha megismétli, fokozatosan erősödik.
Természetesnek veszi, hogy ha szórakozni megyünk, én vezessek, majd ő iszik helyettem: „36 éves vagy, ittál már eleget” – mondja.
Sokan azt mondják rólunk, látszik, hogy ő nagyon szerelmes belém és milyen szép pár vagyunk. Jó, hogy ezt mások látják, csak én nem.
Ha ő sokáig érzi és megszokja, hogy ilyen részrehajló és elfogadó vagyok, ezzel később vissza fog élni, ha látja, hogy a célját így is elérheti. Nem volt mindig ilyen, vagyis ennyire ilyen… Egy kapcsolatért tenni kell, odafigyelni, még a megszokás közben is.
A mi esetünkben lehet, hogy pont ez a kialakult, összetett viszony tart minket össze… de erre ijesztő gondolni is, mert ez elhúzódhat úgy 5-10 évig, de arra mindketten rámegyünk. Még akkor is, ha kívülről szép párnak tűnünk. Hogyha valakit szeretek, és vele vagyok, akkor nem gondolom azt, hogy nem akarok vele lenni. Bocs, ez egy kicsit bonyolult, de nem tudom jobban leírni. Aki érti, érti.
Nem tudom, miért vagyunk még együtt. Valószínűleg most egy idiótának gondoltok, olyannak, aki tudja, látja, mégse tesz semmit. Itt a kérdés. Legyek türelmesebb, elfogadóbb - de akkor a fejemre nő és csak én fogok szenvedni továbbra is. Miért vagyok vele együtt, ha hozzámenni nem fogok úgysem? Részben már beépült a családba, a szüleim imádják, sokat segít. Nekem is sokat segít. De nincsenek arányban a pozitív és negatív dolgok, hogy azt mondhassam, jó, ezért elviselem, ennyi belefér…
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
