„Lehet, azt kéne csinálnunk, mint amit ismerősömék, akik összeírták egymás 8 jó és rossz tulajdonságát, majd cseréltek” – egy bűnbánó férfi vallomása. Levélírónk tudja, hogy ő a hibás, és most mindenre hajlandó lenne, ha kapna még egy esélyt a barátnőtől. Nehéz lesz, mert amikor eddig beszélgetésre került sor és a férfi belekezdett, a nő hamar leintette.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ami történt, azért én vagyok a felelős. Lehet, hogy egy eddig 5 évről szóló kapcsolatot tettem tönkre a saját hülyeségem, önzésem miatt. Beismerem, hogy volt időszak, amikor valóban elhanyagoltam, és nem törődtem vele. Ő mindent megtett, próbált a kedvembe járni, amikor hazajöttem, én meg megszoktam, hogy van, és biztos mindig lesz. Mondott olyan vádakat is, amik nem igazak, de sok mindenben igaza van. Elment tőlem. Amikor 3 napja utoljára beszéltünk, azt mondta, örül a változásnak.
Nem hangzott őszintén, viszont bajosan sok találgatásra, értelmezésre ad lehetőséget. Ő volt az, aki az utolsó pillanatig kitartott. Azt mondja, „túlérett” a kapcsolat és eljött az idő a változásra. Próbáltam meggyőzni, hogy adjon időt a változásra, de nem volt hajlandó. Úgy váltunk el, hogy mindig is szeretni fog és kellemes emlék maradok neki, mert szép időket töltöttünk együtt. Azt mondta, ő is belefáradt ebbe a kapcsolatba, de azt is mondta, hogy hiányzom neki, ahogy ő is nekem, de szerinte ez így normális, az elszakadás után lassan "csökkenni fog a hiányom" - mondta… ez nem esett jól. Nekem is hiányzik, mondtam neki. Amikor kicsit rámenős voltam, ő leállított, azt mondta, ne beszéljek többet, mert azzal tovább rontok mindent. Ő olyan összetett helyzetben lehet most, hogy nem akar elveszteni, de elege is van belőlem.
Alapvetően nem különbözünk személyiségileg, jól megvoltunk, sok közös dolgunk volt. Ha elmondom neki, mit érzek és megbánást tanúsítok, rögtön átlát rajtam és egyszerűen leállít. Szeretném őt is meghallgatni, de annyira dühös rám és - erre nem is szeretek gondolni – annyira szabadnak érzi most magát nélkülem, hogy neki nincs mondanivalója. Ha legalább mondana valamit, tudnám magam ahhoz tartani. Lehet, azt kéne csinálnunk, mint amit ismerősömék, akik összeírták egymás 8 jó és rossz tulajdonságát, majd cseréltek, és többet értettek meg magukból, amint addig. Szóval, egy beszélgetés szerintem még járna. De ha valóban nem megy a dolog oda-vissza, akkor az van. És az se jó, ha mindig csak az egyik enged. Nem vagyok zsarnok, és nekem sem jó, ha veszekszünk. De a magam igazságához a végsőkig szoktam ragaszkodni. Hogyan menthetném meg kapcsolatunkat, ha még van mit? Mit kéne tennem? Ő 28, én 30. Köszönöm, ha kirakjátok, bár ez nem a szokásos történet.
