„Nem birtokolni akarom, csak vele lenni. Tudom, mi a különbség ragaszkodás és birtoklás között” - már a párunk előtt sem szabad őszintének lenni? Levélírónk bizonytalan a jelenlegi kapcsolatában, mert ha kiönti a lelkét, a pasija felönt a garatra. Nem érzi jól magát egy olyan kapcsolatban, ahol a másiknak nem elég az, amit ő adni akar.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves CsP! Azért írok, mert elbizonytalanodtam és elkelne pár tanács, külső szemlélőktől. Nagyon tudok kötődni emberekhez, ilyen vagyok, és ahogy az idő múlik, csak egyre jobban. Néha olyanokhoz is képes voltam kötődni, akikkel végül nem lett semmi komoly, csak kedveltem, de a sok találkozás csak erősítette a ragaszkodást bennem. A párommal még egy éve sem vagyunk együtt, mégis úgy érzem, mintha ő már kifelé tendálna ebből. Egy egyszerű beszélgetés során megjegyezte, hogy utána már nehezen fogok kezdeményezni, ami rosszul esett.
Magyarán, ha ő már valamiért nem lesz, ismer már annyira, hogy tudja, nehezen fogok újra ismerkedni…. Tudom, hogy 1 év után butaság elkönyvelni valakit örökre, de ez az elejtett mondat - véletlen vagy szándékos - nem megy ki a fejemből. Akkor mi most mit csinálunk? Várjuk valaminek a végét? Miért mondta ezt? Lehet, hogy nem komolyan mondta. Ellenben úgy érzem, és minden megnyilvánulásán is az látszik, hogy szeret, de bizonytalan. Bánt, hogy nem érez felelősséget a szavaiért. Próbálom a ragaszkodást csökkenteni, de gyerekkorom óta megvan bennem ez. Az eddigi kapcsolataim során, ha valami okból el kellett szakadnom valakitől, sokáig nem tudtam feldolgozni az elvesztését.
Elmondtam neki, hogy nagyon fontos nekem, és rögtön rávágta, hogy ő is így érez. Mit is akarhatnék többet? De mondani bármit lehet. Most attól tartok, hogy megint úgy járok, mint az előzőkkel, ez így alakult ki bennem. Eléggé nyomaszt és visszafolytok érzéseket. Pár nappal ezelőtt, egy beszélgetés után, elment inni a haverjaival, és nagyon elázva jött vissza, amit máskor nem szokott megcsinálni – lehet, hogy azért itta le magát, mert azt mondtam neki a beszélgetés alatt, hogy nagyon szeretem és sokáig szeretnék mellette maradni. Lerohantam volna ezzel? Már nem szabad őszintének lenni a párunk előtt sem? Lehet, hogy nem érzi jól magát egy olyan kapcsolatban, ahol a másiknak nem elég az, amit ő adni akar. Nem birtokolni akarom, csak vele lenni. Tudom, mi a különbség ragaszkodás és birtoklás között – álltam már mindkét oldalon. Ami hiányzik köztünk: az összhang. Nem tudom, számára miről szól ez a kapcsolat.
