„Nem képes elfogadni, hogy nem egy passzív életmódot választottam, csak átálltam egy másik ritmusra” – a barátnő képtelen elfogadni, hogy a gyerek megváltoztatta Posztolónk életritmusát, és már kevesebb időt tud szentelni neki. Csalódását elzárkózással oldja meg. Barátság vs. család.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ez a történet elsősorban a barátságról fog szólni, aminek része a férfi-női kapcsolat is, nevezetesen a családalapítás és a gyerekvállalás. Nő vagyok, 31 éves, a barátom 36. Mindketten komolyan vesszük a kapcsolatunkat, ami jelenleg ott tart, hogy belevágtunk a családalapításba. Mióta megszületett a kislányom, megváltozott az életritmusunk. A család egy másik életstílus, már nem járunk el annyit szórakozni, mint régen. Van/volt egy barátnőm, akivel sokáig nagyon jóban voltunk, mindent megbeszéltünk, mindenhova együtt mentünk. Klasszikus legjobb barátnő.
Néhány találkozót lemondtam, mert otthon kellett lenni, de nem mindet, főleg a nappali programokra tudtam elszakadni, már ha a párom otthon tudott lenni a gyerekkel. Amikor nem hallottam felőle, felhívtam: azt mondja, „minek hívjalak, úgyis lemondod”. Ő továbbra is csak a bulizásnak és az éjszakázásnak él (29 éves). Ezután már nem állt szóba velem. Ha hívom, nem veszi fel, ha írok, arra sem válaszol. Szerintem engem hibáztat, hogy más életet választottam, amiből ő kirekesztve érzi magát. És emiatt megszakított egy 10 éves barátságot. Nem képes elfogadni, hogy nem egy passzív életmódot választottam, csak átálltam egy másik ritmusra, mert anélkül ez nem megy.
Szeretném, ha elfogadná ezt a helyzetet, ami nem is érte váratlanul, hiszen amikor megszületett a kislányom az elsők között hívtam, feljött és jól elbeszélgettünk. Ezt akármikor megteheti, megtehetné most is, szívesen látom. De neki ez így nem felel meg. Szerintem vagy irigyel, (neki sosem volt normális barátja) vagy úgy érzi, elvesztett, ezt nem tudom. Szeretném, ha elfogadna és ha minden nem is lehet a régi, legalább kompromisszumot találhatnánk. Kioktatni sem akarom, hogy éretlen, mert valahol megértem, de inkább sajnálom, hogy így reagálja le.
