„Én simán visszalépnék, még ezen a ponton is, ha a barátnőm változtatna ezen az önpusztító életmódon” - Levélírónk azon töpreng, hogy megcsalja-e a munkába feledkezett és emiatt szexuálisan érdektelen nőjét. Már alanyt is kiszemelt a célra, de még nem történt semmi.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel pár éve együtt vagyunk. A problémám az, hogy hónapok óta jóformán lakótársak vagyunk. Már nem is alszunk együtt, mert - ahogy mondta – pihennie kell és zavarom az alvásban. Pihennie azt tényleg kell, de ha a munkamániájával feláldozza az egészségét és az egész kapcsolatunkat, akkor abból nem sokat profitál a jövőre nézve. Teljesen felőrli a munkája, mindent rá lőcsölnek a felettesei. Több meló, ugyanannyi pénzért. Ő meg örömmel csinálja.
Én is dolgozom, tudom milyen lelkiállapotban van az, akit túlhajtanak. Megértem, de nekem szükségem lenne rá. Megfordult a fejemben, hogy félrelépek. Lenne egy ismerős lány, akivel lehetne egy futó viszony, de nem tudom, hogy hajlandó lenne-e. Vele egyrészt azért nem lenne tisztességes, mert ha többet akar, az sem jó, ha meg beavatom, hogy csak alkalmi lenne, akkor a barátságunk látná kárát. Szégyellem, hogy ilyeneken járatom az agyam, de ez van. Tudnám úgy intézni, hogy ne derüljön ki. Eddig jutottam. De ha valakinek van más ötlete…
És ha csak azért nem akar lefeküdni velem, mert már nem kíván, csak magának sem meri bevallani? Igen, ez is megfordult a fejemben. De túlkombinálni sem szeretnék.
Ezt a lányt 5 éve ismerem, az apámon keresztül. Most csak annyi történt, hogy elkezdtünk irkálni egymásnak Facebook-on: „Hogy vagy? Mit csinálsz? Egyszer találkozhatnánk…” Mondta, hogy ha akármilyen problémám van, beszéljünk, és bármikor hívhatom – ez nem kevés biztatás. Neki csak annyit mondtam, hogy a párommal mostanában nem fenékig tejfel az életünk, de már ez is sok volt, ezt sem kellett volna írnom neki, de már nem lehet visszavonni, amit egyszer leírtunk. De minél többet írok neki, annál jobban belelovalom magam abba, hogy lesz valami. És én simán visszalépnék, még ezen a ponton is, ha a barátnőm változtatna ezen az önpusztító életmódon, kevesebbet vállalna és lenne rám ideje. Mindezt neki is elmondtam, de csak annyit kaptam, hogy majd ősszel kevesebb melója lesz… Ez vagy így lesz, vagy nem. De az ősz még messze van. Ha megcsalnám, a bizalom megingana, még akkor is, ha ő nem tudja meg.
