Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Szívesen megosztanám én is veletek a történetem, hogy ti is tanuljatok belőle. Általában társkeresőkön ismerkedem, és észrevettem egy igen kellemetlen jelenséget, aminek sajnos sokszor estem áldozatul. Ugyanis számtalanszor észrevettem, hogy a társkeresőző nők sokszor nem is ismerkedni akarnak, hanem csak az ingyen étel-italért találkoznak egy férfival (a kedvenc helyük általában a teázók). Magamról annyit, hogy 32 éves vagyok, egyetemet végeztem és budapesti vagyok. Szándékosan nem a legkirívóbb esetet írom le, hogy ne vegyétek úgy, mintha ez egyedi eset lett volna.

Tehát a lányt egy társkeresőn ismertem meg, több levelet is váltottunk, én pedig jó sok képet küldtem magamról, hogy a találkozáskor semmiképpen ne legyek számára idegen. Direkt nem a legjobb fényképeket küldtem magamról, hogy ehhez képest csak pozitívan csalódhasson. Majd eljött a találkozás.

Valamennyit késett, de ez nálam még belefért. A problémák valószínűleg ott kezdődtek, hogy már a levelezésünkkor elhívtam egy fagyira, ami igen rossz döntésnek bizonyult. Már a találkozásunk pillanatától csak aha-kkal válaszolt, szinte egyetlen értelmes szót nem lehetett belőle kipréselni. Tulajdonképpen abszolút hidegen hagyta, hogy találkozunk, csak azt várta már, hogy a fagyizóhoz érjünk. Természetesen én fizettem. Hiába kérdeztem bármiről, annyira unott válaszokat adott, mintha szándékosan tenné. Például történelem szakon végzett, ezért arról kérdeztem, hogy melyik a kedvenc történelmi korszaka. A válasz: igazából őt sosem érdekelte a történelem. Vagy a munkájáról: azt mondta, hogy őt nem érdekli a munkája, csak azért ez a munkája, mert ott kapott munkát. Így volt ez minden kérdéssel, ahol többet mondott egy aha-nál. Ekkor leültünk egy parkba, ő még a fagyiját nyalta. Ekkor már az eszembe jutott, hogy valamivel megtöröm ezt az egyoldalú kommunikációt, például azt mondom, hogy a levelezésünk valahogy gördülékenyebb volt. De nem volt rá időm. Ugyanis amint lenyelte az utolsó fagyifalatját, azt mondta, hogy ő most elmegy. Mit mondhattam volna? Ezt mondtam: "Jó". Majd le is lépett, még a kezét nyújtotta, hogy örült hogy megismert.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az internetes társkeresőzés sokszor zsákbamacska, ahogy én is az vagyok ilyenkor egy lány számára. De mégis udvariatlanságnak tartom, ha egy lány megeszi, megissza az adagját, és amint végzett, lelép, mintha sosem beszéltünk volna. Ez nem csak nagyon megalázó egy másik emberrel szemben, hanem hosszú időre elveszi a férfiak kedvét az ismerkedéstől. Én ezért már nem is szoktam meghívni senkit az első találkozón, csak elhívom sétálni. Persze sok nő erről hallani sem akar (mármint hogy ne üljünk be valahová, hanem sétáljunk), de még mindig okosabb elkerülni ezekkel a találkozást, mint olyan élményekkel gazdagodni, mint én a leírt, "fagyizós" lánnyal. Üdvözlettel: András