Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nem rég kaptam egy érdekes hírlevelet, ami egy tréninget vagy tanfolyamot kínált. Nagyjából arról szól, hogy a párkapcsolatoknak gyakran az jelenti a végét, ha az egyik vagy másik fél „elfejlődik” a párjától. Ez annyit jelent, hogy elkezd más és új dolgokkal foglalkozni, nyitni valami felé, amivel aztán sok időt tölt, beépíti a személyiségébe és behozza a kapcsolatba is. Ez később ahhoz vezet, hogy az "elfejlődő" férjek vagy feleségek úgy érzik, hogy többek, és többet látnak, mint a társuk. Vannak, akik még le is nézik emiatt a másikat - és ezt érzem is.

Semmi bajom azzal, ha egy nő elmerül az önismereti dolgokban. Tegye, csak ne legyen lekezelő. Az én párom egy ideje eljár valami önfejlesztő csoportba, nem tudok róla sokat – ez viszont az én hibám, hogy kissé elhanyagoltam, mert az az igazság, hogy amikor belelendül ezekbe a pszicho szövegekbe és elemzésbe, én rendszerint testben jelen vagyok, de lélekben, nem figyelek rá, mert nem érdekel és idegesít is kicsit vele. Most már felismerem, hogy ez akadály lehet köztünk. Elkezdett elemezni, hogy nekem mi a bajom és hogyan kéne élnünk. 7 éve vagyunk együtt és eddig ez nem volt gond - éltünk.

Ő abban a korban van, amikor egy nő új dolgokat akar tanulni, mert kevésnek érzi magát. És kényszert érez arra, hogy mindenbe beleavatkozzon, beleszóljon, akkor is, ha butaságot. A volt barátnőm a mai napig a nyakamra jár, és azt mondja, rendezzem le. Történt, hogy az exem kórházban volt, sokat látogattam. A párom szerint ezzel az a baj, hogy mindezt egy nő úgy is értelmezheti, hogy közeledem felé. Közben szó nem volt róla, csak baráti gesztusnak éreztem, hogy bejárjak hozzá. Erre ő a semmiből kanyarított egy komplett sztorit… A baráti kapcsolat megmaradt, miért ne tettem volna, amikor szükség volt rá? Erre nagyképűen azt mondta, hogy ennek belátásához „nem kell érettségi”.

Nem rég az egyik barátom kölcsönadott egy nőnek egy elég nagy összeget, aki meg eltűnt vele. 1 hétig hallgattam, hogy „hát, minden papír nélkül odaadni valakinek ennyi pénzt, ez nem vall felnőtt emberre. Felelőtlenség volt”. Igen, az, de ne nekem mondja, én már elmondtam neki a saját szavaimmal ugyanezt, ha kényszert érez, hogy beleszóljon, hívja fel, ott a telefon. És ebből megint vita lett. Mondjam meg neki én az ő véleményét IS. Ilyen vitákból még fel tudnék sorolni párat, de minek? A lényeg, hogy nem lehet mindent arra fogni, hogy ő most máshogy látja a világot. Nekem is megvan a dolgom, neki is, és úgy érzem, egyre inkább külön utakon járunk és távolodunk egymástól. Tudomásul vettem, hogy ez a dolog elégedettséget és kiteljesedést okoz neki, nem mondhatom, hogy álljon le vele.