„Ha magától hagyott el, úgyis mindegy, a riválison végrehajtott bunyó nem fogja meggyőzni” - Ha pedig pont egy kakasviadalt várt el, mert kell az önbizalmának, akkor pláne nincs értelme. Posztolónk nem tudja, akar-e egyáltalán kapcsolatot, mert a környezetében már mindenki szakított vagy elvált, sok szenvedés árán.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A múltkor volt egy érdekes beszélgetésem egy barátommal. Valahogy sörözés közben a nőkre terelődött a szó, mint az gyakran előfordul, és megkérdezte, hogy én verekedtem-e már nőért? Nem. Soha. Mert ő már többször is, fiatalabb korában, 12-15 évvel ezelőtt. Én azért nem verekedtem - akár éreztem az elvárást, akár nem - mert értelmetlen, nem bizonyít semmit és a méltóságom mindig többet ért akármilyen nőnél. Meg nevetséges is, felesleges dráma, strapa. Plusz, azért a nőért, aki elhagyott, vagy elhagyni készül, nem érdemes verekedni.
Ha magától hagyott el, úgyis mindegy, a riválison végrehajtott bunyó nem fogja meggyőzni. Ha pedig pont egy kakasviadalt várt el, mert kell az önbizalmának, akkor pláne nincs értelme. Aztán arról is beszéltünk, hogy a verekedés témánál maradjunk - ha vernek egy nőt, miért nem lép le, amikor tudna, szülőkhöz vagy bárhova, inkább híd alá. Állandóan hallani mindenfelől, hogy XY veri a nőjét. Akkor meg miért nem hagyja ott? Lehet, hogy valami perverz okból akarja és igényli a verést? Milyen magyarázat van még erre a képtelenségre? Egyszer hallottam csak erre egy képtelen magyarázatot az érintett nőtől (36). A férfi (42), gyerek nincs, de rendszeres asszonyverés van. Azért nem hagyta el a férjét, mert a kettejük szülei nagyon jóban vannak, nagyon régóta... Nem mehet sehova. Ennyi a válasz. Őrület. Csak a megalkuvás és belenyugvás mások akaratába. És ez a saját választása.
Én nem verekedtem nőért, kimaradt, nőt sem vertem soha, egyszer kaptam be én nőtől egy pofont, de annak a dolognak ott és akkor vége is volt. Jelenlegi páromat nem tudom megkérdezni erről, mert nincs jelenlegi párom. Az a baj, hogy ha belekezdek az ismerkedésbe, és ha sokáig nincs semmi, akkor simán feladom, mert belátom, hogy nem megy, minek erőltetni. Nekem sem tesz jót. Meg van más dolgom is, amivel le tudom foglalni magam. Sajnos nem jó logikusan gondolkodó felnőttnek lenni : ) Nem tudom, hogy akarok-e egyáltalán kapcsolatot, a környezetemben idén mindenki szakított, szétment, elvált, sok pénz, sok könny, sok szenvedés. Biztos, hogy akarom én ezt? Kell nekem ez?
Egyik ismerősömnek aranyos nője van, mégis büszkén meséli, hogyan csalja meg okosba, hogy a nő ne is gyanakodjon... és ő az a fajta férfi, akit a külvilág tisztességes embernek tart, aki semmi ilyen mocskos dologra, átverésre még csak nem is gondol. Megtévesztésre alapozni és boldog kapcsolatról ábrándozni két külön dolog, más irányba tartanak, .... ugyanilyen indíttatásból biztos nő is megteszi ezt férfival. Bár egy férfi előbb érzi úgy, hogy ez neki jár és a biztosat sem akarja eldobni, igénye van a változatosságra. Én nem voltam ilyen soha. És talán itt van bennem a hiba. Hogy nem vagyok elég aljas és bevállalós.
