„Amikor ő szervezett bulit nálunk a megkérdezésem nélkül, sok lányt is meghívott, és én nem szóltam egy kukkot se” – ha a pasi bunkósággal reagál mindenre, talán leplezni próbál valamit, esetleg bűntudata van olyasmi miatt, amit Angliában követett el. Hogyan szimatolható ki egy kis félrelépés?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nő vagyok, 28 éves. 8 hónapja vagyunk együtt, de közel 2 éve ismerjük egymást. Ő 37. Eleinte barátságnak indult az egész. Úgy éreztem korábban, hogy tényleg ismerem őt, és nekem sincsenek titkaim előtte. Márciusban elutazott 2 hétre egy barátjához Angliába. Amikor jött hazafele, az az ötletem támadt, hogy meglepetés bulit csinálok neki itthon, szűk baráti körrel. Éppen ezért nem mentem ki elé a reptérre, itthon vártam. Amikor megjött, mogorva volt, amit a fáradtságnak tudtam be. A jókedvet csak erőltette. Nem tűnt fel neki, hogy én csak kedveskedni akarok, ezért nem mentem elé.
Kb. 1 órát volt a társaságban, majd szó nélkül lefeküdt aludni. Ez elég udvariatlan volt azokkal, akiket meghívtam, de őt nem zavarta. Másnap reggel kaptam meg a magamét, hogy miért csinálok ilyet a háta mögött. Hát, ha meglepetés bulit szervez az ember, azért meglepetés buli, mert a másik nem tud róla... Azt hittem ezzel vége, lezárva, de azóta teljesen megváltozott, minden nap utálatos velem, nekem meg nem hiányzik, hogy valaki mindig kiosszon. Semmi sem jó, amit csinálok. Azóta 1x szexeltünk, de inkább az se történt volna meg. Tudom, hogy azelőtt nagy csajozós volt és néha még ma is látom az arcán a vágyat, amikor a tévében egy jó nő van, vagy akár az utcán megnéz valakit... nem ez a baj, elfogadtam tőle. De már nem kérdezi, milyen napom volt, teljesen semleges irányomban. Talán történt valami odakint? Nem tudok másra gondolni, hiszen azóta ilyen. Ismerem a haverját, akihez ment, ő az a típus, aki simán belevonja egy kis éjszakázásba, ivászatba, tán még könnyű drogokba is. Ő meg eléggé olyan, aki különösebb ellenállás nélkül bele is megy.
Amikor egyszer ő szervezett bulit nálunk a megkérdezésem nélkül, sok lányt is meghívott, és én nem szóltam egy kukkot se. Sosem vetettem a szemére, hogy sokat beszélget egy lánnyal, vagy túl kedves valakihez. De ugyanezt az elnézést vissza nem kapom. Arra gondolok: Lehet, hogy lassan vége köztünk mindennek? Mert változást nem látok még mindig benne.
