„Mi jól meg lennénk, de szerintem az, hogy állandó beszédtéma vagyok a bolond anyja meg közte, elég kiábrándító” - szép az, ha valaki szereti a szüleit és ragaszkodik hozzájuk, de ez már kóros. Amikor a pasid az ágyból Jó éjt kíván az anyjának, lehet, hogy a szexnek is lőttek. Mit kezdjünk egy férfinak nevezett illetővel, aki simán odaadja mobilját az anyjának, hogy felhívhassa és leribancozza a barátnőt?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 8 hónapja vagyunk együtt, egy barátnőm esküvőjén ismerkedtünk össze. A probléma nem is annyira vele van, mint inkább az anyjával, aki mindenbe beleüti az orrát és történeteket talál ki velem kapcsolatban. Egyszer a párom azzal támadt le, hogy én hogyan beszéltem az anyjával telefonban, miközben akkor még soha az életben nem beszéltem vele. Mert hogy megemeltem a hangom és szitkozódtam – nem történt ilyen, (itt esett le, hogy a hölgy hibbant). A fiacskája meg hisz neki. Persze hogy. Amikor valóban beszéltem anyuval, az később történt, ő hívott fel a fiacskája telefonjáról (az is kérdés, miért és hogy került hozzá, honnan tudja, hogy az az én számom? - de ebbe ne menjünk bele)
Azt mondja, belevittem a fiát (34 éves) a rosszba, az éjszakázásba (nem laknak együtt, de rendszeresen beszél vele, naponta háromszor, legutoljára este 10-kor, hogy Jó éjt kívánjanak egymásnak, volt, hogy mellette voltam az ágyban és úgy hallgattam végig, miként cseveg anyuval). Azt mondja, belevittem a piálásba (valószínűleg elmesélte neki, hogy megittunk egyszer kettő kori sört, borzasztó mennyiség, tudom, ilyen melegben nem is esik jól, fúj) és nekem köszönhetően újabban cigit látott nála, pedig már 7 éve leszokott... Amúgy éppen meló közben zavart ezzel a hülyeséggel, köpni-nyelni nem tudtam. Amiket elmondott, jogosak lennének, ha a pasi 16 lenne, én meg 45. (32 éves vagyok). Úgy éreztem magam, mint egy megrontó. Amennyire tudott, udvarias volt velem, mégis úgy jött le számomra, hogy biztos egy ribanc vagyok és csak játszom a fiával, megrontom a zűrös életvitelemmel. Anyu elmondta, tudja, hogy gyógyszert szedek, hogy alapra hozzam magam... Ez egy újabb dolog, amit csak a fiától hallhatott, mert szinte szó szerint idézte vissza a saját szavaimat, amit neki mondtam.
Na már most, mi jól meg lennénk, de szerintem az, hogy állandó beszédtéma vagyok a bolond anyja meg közte, elég kiábrándító. Fontolóra veszem, hogy emiatt kilépjek ebből. Se eltűrő, se szenvedő alanya nem akarok lenni ennek. Elmondta, hogy közeli a kapcsolata az anyjával, mindent megbeszélnek és eszembe jutott pár rémfilm … Ha már az egészségtelenül közeli kapcsolatokról van szó. Mert ha ez nem az...
Arra lennék kíváncsi, hogy más, korombeli nő hogyan kezelné ezt a helyzetet? Ha anyu nem lógna a képbe, amúgy összeillenénk. Nem tartom magam kiállhatatlannak és elviselhetetlennek, majd mutatok anyukának olyan nőket, akiktől valóban óvhatná a fiát. Azok a tulajdonságaim, amik esetleg problémák lehetnek, ma már nem számítanak annak, de egy idősebb nőnek, aki azt hiszi, elveszem tőle és megrontom a fiát, azokat felnagyítja. Elsőre nem vagyok mindenkinek szimpatikus, de vannak jó oldalaim. Senki nem tökéletes és a hiányosságaink is ugyanúgy részei a személyiségünknek. De ő így szeret, minek változzak meg? Nálunk nem merült fel olyan, hogy valamire rákérdezett, én meg hazudtam, vagy hárítottam, vele mindig őszinte vagyok. Nincs, amit ne akarnék elmondani neki, és ezt az anya dolgot is elmondtam, óvatosan. De neki ez nem gáz. Szerinte ez természetes. Szép az, ha valaki szereti a szüleit és ragaszkodik hozzájuk, de ez már szerintem kóros.
