„Ha úgy érzem, elmélyül a dolog (amire elvileg van lehetőség) én otthagynám érte a jelenlegit. Most kéne szakítanom vele, mielőtt bármi is történne?” - rengeteg kérdés, és egy felejthetetlen pasi. Levélírónk már 1 évvel ezelőtt is türelmesen szerencsétlenkedett az említett hímneművel, és most azon gondolkodik, újra megpróbálja megostromolni a bevehetetlen várat. Igen ám, csak ez a pasi kész rejtély.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Már évek óta ismerem a szóban forgó fiút. Amikor elkezdtünk ismerkedni, sokat beszélgettünk és egyszer azt mondja, ő nem tud szerelmes lenni, soha nem is volt az, ő ilyen és kész. Utána váratlanul azt mondta, „az igényteleneket alapból kerülöm” - csak nem volt összefüggésben az addig elhangzottakkal, ezért is ragadt meg bennem. Szerintem csak rettenetesen fél a visszautasítástól - gondoltam akkor. Nem tudtam eldönteni, ez a megjegyzése kiknek szólt? Kikre értette? Mert nem részletezte. Mindegy, a java csak ezután következett, mert közölte, hogy nem tudná azt teljesíteni, amit én elvárnék tőle...
De egyáltalán honnan tudja, mit várnék el? Nem emlékszem, hogy erről beszéltem volna vele. Ennyire nem mélyült el a kapcsolatunk. Annyira bonyolult volt, hogy azt mondtam, rendezze el magában, én nem fogom keresni, keressen ő, ha úgy gondolja, és maradjunk barátok. Annyi lett, hogy 1 évig egyáltalán nem keresett, se baráti, se más szinten. Én eközben arról gondolkodtam, hogy ha valaki képtelen a szerelemre (értelmezzük most ezt a tág kifejezést mélyebb érzelmi kötődésnek) akkor valamilyen szinten lelki sérült? Vagy csak nehezen alakít ki kapcsolatokat, nehezebben nyílik meg. Vagy csak simán lerázott és éli életét.
Pár hete összefutottam vele. Úgy tűnt, nagyon örül nekem. Ő állítólag még mindig egyedül van. Azért mondom, hogy állítólag, mert más forrásból tudom, hogy azért szeret helyekre mászkálni és női társaságban lenni. És ő nem egy rosszképű fiú, simán lehetne akárkije. Nem állna ellen, ha egészséges. Amikor beszélgettünk, olyan tanácsokat adott (mintha saját magának tenné), hogy miért jó egyedülállónak lenni. Akkor elmondtam neki, hogy amikor megismertem, éppen egy szakításon voltam túl, és sokat segített nekem, már csak azzal is, hogy beszélgettünk. És szeretném kirángatni a magányból. Elmondta, tudja, hogy hülye volt, de azt nem említette, miért nem keresett 1 évig és volt-e bárkije is ezalatt. Nekem jelenleg van egy párkapcsolatom, de nem vagyok vele megelégedve. Kérdéseim:
- ha most elkezdek vele újra találkozni (amire hajlandó is lenne) az már megcsalás? Akkor is, ha csak beszélgetünk?
- ha úgy érzem, elmélyül a dolog (amire elvileg van lehetőség) én otthagynám érte a jelenlegit. Most kéne szakítanom vele, mielőtt bármi is történne?
- Van rá esély, hogy ezúttal is ugyanúgy fog végződni, mint korábban?
Amit akkor éreztem felé, megint újrakezdődött. Teljesen őszintén tudunk egymással beszélni, de azt is tudom, hogy bejátszhat az illúzió-faktor, amikor csak azt hiszem, hogy lehet valami – hiszen eddig is lehetett volna.
Abban bízom, kiheverte már azt (nem tudom, mit, de biztos volt valami) és képes lenne velem tiszta lappal kezdeni. Azt mondta, velem minden stimmel, főleg vele van a baj – tehát ezt ő is belátja. És ő sem érti ezt.
- Megéri rá várni? Vagy lehet, hogy jól érzi magát ebben a semmilyen állapotban és úgy gondolja, ellébecol és majd lesz valami? Azóta legalább keres és hívogat találkozni. De megint az motoszkál bennem, hogy ha az indulásnál nem lett semmi, akkor most mitől lenne?
