„Akkor és ott nagyon büszke volt arra az emberre, hogy majd tőle akar családot, megértést, elfogadást. Pedig hetekkel ezelőtt rólam mondta ugyanezt” - a betegesen féltékeny barátnőnek valóra válik a rémálma: egy ittas kolléga elkotyogja neki, hogy a párja a helyi boltos nőnek csapja a szelet és volt már néhány találkozó is. Vajon ebből a kényes helyzetből miként lehet ügyesen kimászni?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Szervusztok Cs&P olvasók! Látok, olvasok itt sokféle történést, nem egymásra találást, félrelépéseket, és pofonokat, lelépéseket, odavágós posztokat, és hozzászólókat. Az én levelem csak gyarapítani fogja eme írásokat. Megtörtént velem is az, amit ha valaki nem élt át, (olyan nincs) ha volt ilyenje vagy hasonlója, nem beszél róla, vagy egyszerűen tagadja. Nos, én nem tagadom, hanem leírom; Az eseménysor nem sokkal az után indul, hogy végre beköltöztünk első saját, és hangsúlyozom KÖZÖS otthonunkba a párommal. Aki a féltékenykedés, irigység terén kezdte kimutatni foga fehérjét.
Tetézve azzal, hogy a legkisebb félreértésre is kiborult, vagy ha később értem haza, már kifakadt, hogy én, mint „notórius későn járó” miatt nem tudja kialudni magát. Pedig egyikőnk se panaszkodhatott, jó meló, szép fizetés mindkettőnknek, s ráadásnak nekem és neki előléptetés – igaz, ez kevesebb minőségi együttlétet eredményezett, viszont ennek ellenére úgy gondoltam, hogy kapcsolatunk szárnyal, és semmi se állhat az utunkba.
Egy szép őszi nap reggelén a szupermarketbe tértem be, hogy vegyek ezt-azt, és egy mosolygós eladólány személyében kaptam valamire segítséget, mivel akkoriban rendezték át a boltot, és az ő eligazítása nélkül elkéstem volna a munkahelyemről. Egyre gyakrabban láttam őt a későbbiekben, s kértem tőle segítséget a venni való dolgok megtalálásában, hol pedig a pénztárban okozott nekem kellemes másodperceket.
Valamikor sikerült úgy összefutni vele, hogy minden bátorságomat összeszedve arra kértem, hogy találkozzunk munkaidőn túl s kívül, hogy jobban megismerhessük a másikat. Ő zavartan igent mondott, odaadtam a névjegyem, ő egy cetlire felírta számát, így ment ki-ki a dolgára aznap. Rá egy hétre egy kávézóban találkoztunk, és jól elbeszélgettünk, amely találkozókra 2-3 naponta sor került, attól függően, hogy ki mikor ért rá. A beszélgetéseken kiderült, hogy sok a közös bennünk, és különösen az, hogy mindkettőnknek sok problémája akad a párkapcsolataink terén. Neki már a sokadik van lehetetlen fickóból, az addigiak egytől-egyig hol drogos, hol iszákos, elmaradós, sorozatos exrejáró, és félrelépő volt. A jelenlegi pasas, akivel van, az se egy virtuóz az ágyban, és még sok olyat tudna róla mondani, ami ellene szól. Az én kapcsolatomat illetően csak annyi volt a panasz, hogy ok nélkül féltékeny, pedig én tényleg a mintaférfi voltam a kapcsolatunk elején is.
Annyiban maradtunk, hogy barátok és lelki társak leszünk egymásnak olyan téren, hogy megpróbálunk egymás tanácsaival javítani a párkapcsolatainkon. Ám a találkozók során egyre jobban közeledtünk egymáshoz, és egy nap azon vettük észre magunkat, hogy egymásba szerettünk, és lassan ott tartunk, hogy azon vagyunk, hogy több időt töltsünk közösen.
Testi kapcsolatra nem került sor, mert megegyeztünk, hogyha netán mégis szétmennek kapcsolataink, akkor egymást vigasztalva összejövünk.
Volt, amikor megszerveztünk a párommal egy olyan összejövetelt, ahol a barátok mellett, az egymás munkahelyi kollektívájából is hívunk egy-két kollégát. Utólag így visszagondolva eme utóbbit bár ne tettem volna. Ugyanis a társaság egyik tagja az italoktól kábult állapotban a párom jelenlétében rákérdezett, hogy s mint állok a boltos csajjal? – Ő úgy tudott róla, hogy egy alkalommal velem tartott, amikor kellemes beszélgetést folytattam le a lánnyal.
A párom kérdezősködni kezdett a kollégámtól, hogy mit tud, az meg ittasan szinte mindent elkottyantott neki helyben. Az azt követő pár nap feszült hangulatban telt el a párom és köztem. Valahogy ez nekem kezdett rosszul kijönni. A párom valahogyan megkereste a lányt, és beszólt neki, hogy hagyjon engem békén, mert én soha nem leszek az övé, és egyéb nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében elhordta mindennek őt.
Pedig én nem ezt akartam, hanem szebben rendezni a dolgokat, ha már megtörténtek. Az volt a szerencsém, hogy viszonylag csendben zajlottak le az események a párom és köztem, aki hajlandó volt megbocsájtani, ugyanis ráébredt arra, hogy bizony neki is köze volt ahhoz, hogy így alakuljanak a történések. Ezt követően hetekig nem voltam annak a szupermarketnek a közelében, ahol az a lány dolgozott. Valahogy meg akartam oldani, javítani a dolgot, esetlegesen tiszta lappal folytatni vagy újrakezdeni. Egyszer vettem magamnak a bátorságot, és bementem, hogy hátha összetalálkozok vele, és higgadtan meg tudunk mindent beszélni. Ő ráállt, viszont közölte, hogy nem fogok örülni annak, amit mondani fog.
Este korábban végzett, és így alkalom nyílt, hogy beszéljünk. Ahol Ő elmondta, hogy akkoriban tette ki a párja szűrét, és már nagyon várta azt, hogy mikor jövök majd én, és akkoriban kereste meg a párom a munkahelyén. Az akkori beszélgetés hatására jutott oda, hogy letesz rólam, mert azt gondolta, hogy a párom még szeret, viszont szerintem akkor a legnagyobb féltékenységi roham ment át rajta. Közölte továbbá, hogy időközben összejött valakivel, aki jobban bejön neki, mint én, és vele képzeli el a jövőjét. Valamint azt is elmondta, hogy ez a srác engem is ki akart ütni a történet hallatán, de neki sikerült erről lebeszélnie, és hogy örüljek ennek, és arra kért, hogy ennek cserébe kerüljem Őt a továbbiakban, viszont azt mondta, hogy rám nem haragszik. Így az elmondottakról utólag úgy gondolom, hogy csak eszköz voltam az adott lány kezében, hogy aki velem letisztítva a terepet, máris behívhatja az életébe a „megfelelő” embert, akiről az elmondottak alapján úgy érzem, hogy Ő egy idő múlva keresni fog, hogy tévedett, és bocsássak meg, hogy ilyen volt. Akkor és ott nagyon büszke volt arra az emberre, hogy majd tőle akar családot, megértést, elfogadást. Pedig hetekkel ezelőtt rólam mondta ugyanezt. Ami, valljuk be, egy kissé le is taglózott. Na, akkor, ha ez bekövetkezik, hogy a srác nem lett jó számára, nem fogom tudni, hogy mit csináljak.
Jó hüledezést: Brovner
