„Exem azért nem akart gyereket, mert: nem elég a pénze, a már meglévő szájat kell etetni, most nem volt elég finom a vacsora” - Levélírónk jelenleg 34 évesen egyedülálló, elhagyta az exét is, a férjét is, és most úgy érzi, hogy csak lóg a levegőben. Nem kell gazdag pali, nem kell csóró sem. Ronda sem, jóképű sem. Ne akard megérteni a nőket, mert nem megérteni kell őket, hanem szeretni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Csajokespasik.hu,
részben a saját történetemet szeretném megosztani Veletek, részben pedig reagálnék a "Válás, felevagyon, gyerekkel zsarolás" posztra. 34 éves, elvált nő vagyok, de igyekszem rövidre fogni. :) 21 éves koromban ismertem meg későbbi férjemet, akivel 6 év együttélés után összeházasodtunk. Helyzetünk nem egyedi, kapcsolatunk szépen lassan barátsággá alakult át és 30 évesen azon kaptam magam, hogy már a sarki hentestől is jól esik a közhelyes bók. Igen, többször próbáltunk férjemmel problémát megoldani, elmentünk párterápiára is, de a hálószobában jött a blokk.
Nem részletezném, volt az ágy szélén együtt sírás, majd 9 évnyi együttélés után elköltöztem otthonról. Addigra már olyan szintre jutott szeretet/szerelem/tudom is én milyen éhségem, hogy gyakorlatilag az első szembejövővel összeköltöztem és megélhettem a mindent elsöprő szerelem következő 4 évét.
Továbbiakban: férj=exférj, expárom=exem
Mindketten hivatalosan is elváltunk, de ehhez nekem 2, exemnek 3 év kellett. Az ex 39 éves. Van egy kiskamasz lánya is és egy életképtelen exfelesége, akit viszont nem bántanék, mert neki sem könnyű, de az ő házasságuk megromlásáért nem én vagyok a felelős, ahogy az exem sem az enyémért.
Exem nehéz ember, de imádtam, bálványoztam, rajongtam érte. Miatta tanultam meg főzni (előtte éjjel-nappal munkahelyen karriert építettünk exférjemmel), sosem volt rá idő és igény. Valóban, nem voltam az a kifejezett háziasszony típus, viszont rendelkezem más előnyökkel (egyedül is állom a sarat, mindent szerelek/ügyintézek/fizetek mindent egyedül/önállóan megoldom az élet nagy dolgait. Ami miatt szétmentünk az exemmel, és itt részben reagálnék a fent említett poszternek is egyúttal: ha 10-es skálán kell magamat rangsorolni, mondjuk legyek 7-es. 166 cm magas és 57 kg vagyok. Hajam hosszú, mellem formás, semmim nem lóg, nincsenek ráncaim. Heti egy edzés, mert nem fér bele több az időmbe. Átlagbérnél jobban keresek, csinosan öltözöm (középvezetőként dolgozom és dress code van a melóban), havonta egy fodrász, kozmetika, manikűr jár, mert megérdemlem. És bezony, magam fizetem. (Végül is magamnak akarok tetszeni, majd páromnak). Nyilvánvalóan 34 évesen nem lehet 22 éves testem, már csak onnan is tudom, mert voltam én is 22 éves. Szakításunk oka: nem akart már több gyereket az ex. Inkább pénzelte az ex-feleségét, mert hát hiszen vele a gyerek. Hahaha. A gyerek mindig jó takaró mindenre...viszont elvárta, hogy otthon patika legyen, meleg étel, gyerekének legyek pótanyja, finanszírozzam mindenem. Kapcsolatunk végén már feleztük a havi nagybevásárlást is, ami szó szerint úgy nézett ki, hogy pipáltam a blokkon, hogy a borotvahab a tied, a tampon az enyém...a 4 év alatt a megtakarított pénzemből 1 millió forintom elhussant és nem tudok vele elszámolni...azt viszont tudom, hogy a hűtő mindig tele volt, a bkv bérletemet magam veszem (nekem nincs autóm, exemnek van, ex feleségének van - tudjátok, vele van a gyerek...)
Fél éve úgy döntött, elköltözik, majd amikor ex-feleségével közös lakásukat eladták, addigra én már kivettem egy kis garzont, hogy többet ne rakjon ki az utcára (mert ez többször előfordult az évek során). Pedig közösen fizettük...most abba bele sem megyek, hogy milyen napi szintű viták, konfliktusok voltak, de összefoglalva az fájt és fáj a mai napig is, hogy én mindent felrúgva, 30 évesen egy vízióval a szemem előtt saját családot szerettem volna, nem jött össze. Pedig nem vagyok aranyásó, exférjemmel is volt vagyonszerződésem.
Exem azért nem akart gyereket, mert: nem elég a pénze, a már meglévő szájat kell etetni, most nem volt elég finom a vacsora, most jajj inkább mégsem, mert most pont a melóban hajtás ésatöbbi...
Elfogyott a türelmem.
Naiv vagyok, tudom. Hittem a csodában. Hogy lehetek újra szerelmes és születhet szerelemből gyerekem.
Itt állok 34 évesen, elhagytam az ex-emet is. A férjemet is. Lógok a levegőben. Társkeresőzni biztosan nem fogok. Nem kell gazdag pali, nem kell csóró sem. Ronda sem, jóképű sem.
Nem lehetne, hogy nekem is legyen egy 7-esem...?
No, akkor még gyors reakció a fenti posztra és elnézést a csapongásért... :)
"A következőkre jutottam: Volt pár szép, huszonpáréves leányzó: Nagyon megbízhatatlanok, még maguk sem tudják, mit-kit akarnak az élettől, kacsingatnak jobbra-balra, azt hiszik így használhatják ki a fiatalságból adódó előnyüket, így hosszú távú kapcsolatra nem valók." : volt pár huszonéves? És neked ehhez több is kellett, hogy erre rájöjj, hogy nem tudják, mit akarnak az élettől...? Neked húszévesen megvolt már az autóparkod, drága életem?
"Volt pár csinos, elvált anyuka gyerekkel: vagy a gyerek miatt alig ért rá, vagy pl. mikor megtudtam, hogy a szép házikót a régi apuka szüleitől zsarolta ki, mert őket perelte, és ezért gondoltam kihátrálok, nehogy én is így járjak, mert azért voltak jelek, szinte követelte, hogy maradjak vele, és bedobta a következőt: bármikor találok egy csomó férfit, aki megdug… Tényleg?": Na, kb. ilyesmi kaliber az exem ex-felesége is. Mégis mit vártál? Egy egyedülálló anyukától miért vársz olyan hozzáállást, hogy te legyél az első? Hm? Persze, ha veled lenne a gyereked 7-ből 6 napot, mindjárt más lenne a te fontossági sorrended gondolom...
"Volt pár még nem elvált, liánjával lasszózó háziasszony, akik szénné sunáztatták magukat velem, miközben hivatalosan apuka üzleti ügyeiben, vagy céges utakon jártak. Ők terepszemlét tartottak": már bocsánat, de te minek nevezed azt, hogy gyakorlatilag az összes skálán végigmentél, ami a nőket illeti 20-35-ig? Nem terepszemlének véletlenül...?
"És vannak a korban legjobban hozzám illő, gyermektelen, 30-as évei elején járó leányzók, akik valamiért kimaradtak a „normális” párkapcsolatokból. Na itt a KFT ismert dala jut csak az eszembe: Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták ": nahh, helyben vagyunk. Én erre mondanám, hogy anyádat...és nem amiatt, mert én is ide tartozom ebbe a mezőnybe. Nem, nem maradtam ki a normális párkapcsolatból, nagyon hamar elkeltem, 27 évesen már férjnél voltam és mindenünk megvolt. Utána 4 évig halálosan szerelmesek voltunk az exemmel. Bizony, az ex-feleség itt is nehezítette az életünket. Vagy túl emancipált voltam talán? Csak hétvégén főztem és gyereket szerettem volna. Hát akkor nem tudom, mi lehet a baj velem...
"Egy korosztályhoz nem volt szerencsém: a 25-30 közötti lányokra, akik szerintem a legjobbak lennének számomra, csak egy bökkenő van, aki valahogy kinéz (Én elvárom, hiszen 8-9 a szintem), és van esze is, annál elvált gyerekes pasik egyáltalán nem játszanak, legyenek akár kőgazdagok is, hiszen van körülöttük tucatnyi gyermektelen ifiúr is, aki lehet jelenleg nem úgy áll, mint pl. én, de van esze, vagy gazdag családi háttere." : megmondjam miért nem volt hozzájuk szerencséd? Mert a sok 20 éves p*csa és a rengeteg sunázható milf mellett már nem volt rá érkezésed. Vagy tudod mi?! Lehet, hogy Te sem kellesz ám mindenkinek kisbarátom. És trust me: nem a picike fogaid miatt (jesszusom).
A feleséged kapcsán ne várj csodát: kizökkent a komfortzónából (miért is csalt meg..?) mert lehet, hogy 5 autód van, de mondjuk b*szogattad minden sz*rral és menekült tőled? Nem tudhatom. De ha egy nő lép le, ott komoly a baj...hidd el, mert én is megtettem. Kétszer is. Harminc pluszosan. Úgyhogy lehet, most b*szcsiztam el az összes jövőképemet. De inkább így, mint egy sz*r kapcsolatban és tökmindegy, kinek a hibájából.
Kicsit legyél önzetlenebb, rugalmasabb. És ne akard megérteni a nőket. Mert nem megérteni kell őket, hanem szeretni. És ezt üzenem a többi férfitársadnak is. Ennyi...
Anka
