„Azt mondta: „pénzügyi területen dolgozom.” Több nem is érdekelt, őt is csak annyi, hogy éppen nem éhezem. Később kiderült, pénztáros az Auchanban” - Egy bulizós emberre nem lehet számítani, aki pedig rendszeresen alkoholt fogyaszt, az nem lehet más, mint alkoholista. Nem számít, mennyit iszol valójában, a gyanú árnyéka úgyis rád vetül, ha bevallod, szoktál inni, vagy ha a randin kóla helyett egy üveg sört rendelsz.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy kicsit csatlakozva a feleség-szerető-család témához: én 41 vagyok, és sokat jelent, amikor egy nő szemében érdeklődés villan, nekem ez hetekre meghatározza a hangulatomat, és az önbizalmamat is megerősíti. A nők főleg a dumámat szeretik, főleg ezzel az eszközzel vittem már véghez hódításokat. Ezzel kapcsolatban nekem sincsenek illúzióim. Ami a külsőmet illeti: teljesen átlagos vagyok, olyan, aki belesimul az utcaképbe. Ismerkedtem csinos, de elhanyagolt férjes asszonyokkal is. Ezekre a történetekre nem vagyok büszke, szeretem tisztelni a nőt: ha hagyja.
A hímsoviniszták úgy tartják, hogy csak a nő öregszik, a férfi csak érik a korral. Ez nem mindig van így, mert vannak remek 40-es, sőt, 50-es nők is, akikkel érdemes foglalkozni, és többnyire meg is hálálják. És miért érezzem bűnösnek magam, amikor egy felnőtt nőnek - aki szabad akaratából választott, és egy ellaposodott kapcsolatban él - örömöt szerzek?
Számomra több lehetőséget hordoznak, mint bizonyos fiatalabb, gyakran értelmiségi nők, akik folyton fanyalognak, tele vannak elvárásokkal és állandóan keresztkérdésekkel bombáznak („A város melyik részén laksz? Szereted a munkádat? Jól kijössz a kollégáiddal? Szeretnél még gyereket? Gyakran jársz el otthonról? Általában alkoholt szoktál inni olyankor?”)
Lefordítom, mire irányulnak ezek a kérdések. Egy nő sosem kérdez rá egyenesen, csak a legbutább (ilyenkor a butaságfok-kijelzőnek ki kell lengenie),
- Mennyi a fizetésed? Ez úgyis kiderül abból, amit elárulsz magadról. Abból, hogy a város melyik részén laksz, (ha egyáltalán van lakásod) s hogy szeretnél-e gyereket, szintén kikövetkeztethető az anyagi helyzet. Valószínűleg mindenki szeretne gyereket, de nem mindenki teheti meg, általában a gyermek-nem-vállalás hátterében is anyagi okok állnak.
- Ha gyakran jársz el otthonról, akkor kiterjedt baráti köröd van, ami elveszi az időt tőlük és a házimunkától. Egy bulizós emberre nem lehet számítani, aki pedig rendszeresen alkoholt fogyaszt, az nem lehet más, mint alkoholista. Nem számít, mennyit iszol valójában, a gyanú árnyéka úgyis rád vetül, ha bevallod, szoktál inni, vagy ha a randin kóla helyett egy üveg sört rendelsz.
Körítés, hímezés-hámozás azonban a legegyszerűbb nőnek is kell, a hosszabb levelezést, kérlelést az egyszerieknél sem úsztam meg, sőt az egyik esetben még egy vallomásfélét is kicsikartak tőlem. A salgótarjáni asszony – nevezzük csak így – ragaszkodott ahhoz, hogy telefonon hívjam, mielőtt eljön hozzám. Fel is hívtam, alkalmi munkán dolgozott éppen, valamit szereltek. Leírta, hogyan zajlik ez a munkafolyamat, panaszbeszédbe fogott, majd váratlan fordulattal felszólított: „Mondd, hogy szeretsz!” Én vonakodtam ezt mondani, de eszembe jutott, hogy csak néhány nap van hátra a találkozóig és mégiscsak kinyögtem: „Szeretlek!”
A telefont letéve, bambán néztem magam elé, erre most vajon miért volt szüksége? Arra sem gondoltam volna, hogy bármilyen intenzitású érzelmeket kell mutatnom. Egyik levelében kifejtette, férjének semmire sincs igénye, kamiont vezet, elmegy, aztán visszajön, otthon bekapcsolja a tévét, bepótolja azokat a meccseket, amiket elmulasztott a két hét alatt. „Én pedig szétunatkozom magam mellette, nem számíthatok semmire.” Nos, ha így van, biztosan változatosságot jelentek neki, így nincs szükség köntörfalazásra. Ha lehet, ne kapcsoljunk érzelmeket az egyszerű örömszerzéshez. S bár csak az érzelmek illúzióját nyújtottam, az illúzió mégis megvolt, megnyugtató érzéssel nézhetett a budapesti kirándulás elé.
A pályaudvaron nem ért azonnali csalódás, bár arcvonásait mintha csak baltával faragták volna meg, több geometriai formát fedezhettem fel rajta, mint szexis gödröcskét, azért legalább formában tartotta magát. Feszes cicanadrágjának tartalmával nem volt gondom, annál inkább a beszélgetéssel. Fél óra után kiderült, lenyűgözően buta, naivitása már-már megható. Bevodkáztunk, és a kialakuló ködön át nehezen találtam meg a megfelelő formát. Ő sem volt még ilyen helyzetben. Fura szaga volt, amit azzal magyarázott, hogy a „ruhát közvetlenül zuhanyzás után kell magunkra vennünk, így a ruhánk megszárítja a nedvességet.” Érdekes elmélet, még sosem hallottam róla. Felvittem magamhoz...
Az aktus után gyorsan felöltözött és az első elérhető busszal rohant vissza Salgótarjánba. Még tartott a vodka hatása, hát elengedtem. Egyikünk sem szorgalmazta az újbóli találkozást. Már csak azért sem, mert a közösségi oldalon lévő képaláírások alapján egy másik nő kezdett el biztatni. Külsőnk alapján vonzódtunk egymáshoz és ennek megvolt a maga előnye. Társadalmi pozíciójáról azt mondta: „pénzügyi területen dolgozom.” Több nem is érdekelt, őt is csak annyi, hogy éppen nem éhezem. Később kiderült, pénztáros az Auchanban, de hát ez mindegy is volt, nem a munkakönyvére voltam kíváncsi. Ha nem az életre szóló szövetséget keressük, leegyszerűsödnek ezek a kapcsolatok.
