„Az az elvárás zavar, hogy egy 28 éves nőt tinilánynak akarnak öltöztetni” - a lovag művelt, intelligens, pénzes családból származik. Semmi feltűnő: átlagos test, átlagos arc. További előnye, hogy nem féltékeny, viszont minden találkozó vele egy vizsga.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves CsP! 28 éves nő vagyok és – ha az utóbbi pár évet számítom - sokáig nem volt komoly kapcsolatom. Aztán találkoztam egy 37 éves férfival, akivel 8 hónapja vagyok együtt. Az utóbbi időben sok mindenbe beleszól. Finoman célozgat arra, hogy miként nézzek ki még jobban. És nekem ez rosszul esik, mert kaptam egy burkolt kritikát, amiből az jön le, hogy nincs megelégedve velem. Olyan hülye érzés, de nem tudom leküzdeni, amikor azt hiszem, most hozom a legjobb formámat, erre kiderül, hogy nem.
Annyi energiát még nem fektettem semmibe, mint most abba, hogy neki tökéletesen nézzek ki. Ahogy más nőket látok: márkás ruhák, tökéletes alak, hosszú póthaj, mindig tökéletes smink, abból sem a legolcsóbb, vagy leakciózott termék. Csak nekem nem ez a stílusom. Nem sminkelek nagyon, egyszerűbb ruhát hordok. Nem az van, hogy sajnálom rá a pénzt, inkább az az elvárás zavar, hogy egy 28 éves nőt tinilánynak akarnak öltöztetni.
Találkozóink így már nem spontán alkalmak, néha kerülöm is, bizonyos napokon, amikor nem érzem olyan sugárzónak magam. Azért hallgatok rá, mert sok mindenben igaza van, rengeteg jó tanácsot kaptam tőle, amiket meg is fogadtam. De amikor úgy mész valakihez, mintha vizsgázni mennél...
Róla: művelt, intelligens, a mai viszonyok közt jómódúnak mondható családból. Átlagos test, átlagos arc. Többnyire mindent meg lehet vele vitatni, de ha nem tetszik neki amit hall, (tehát a nyers őszinteség, amit kért) akkor képes kioktatni. Hogy én azt rosszul látom. A „nyílj meg nekem bátran” - dolog nem mindig működik, már kiismertem annyira, hogy tudjam, mikor lehetek vele tényleg őszinte és mit hagyjak inkább. Nem féltékeny: amikor egyedül megyek valahova, vagy csak találkozok egy másik hímneművel, annyit, mond, hogy érezzem magam jól, nem nyomoz, nem faggat, megbízik bennem. Ha kikérem a véleményét egy barátom, vagy barátnőmmel kapcsolatban, akkor ő köntörfalazás nélkül megmondja, hogy „bár csinos, a jelleme kimondottan taszító”.
Bennem van a hiba, hogy a jó szándékú tanácsokat kioktatásnak veszem?
