„Ez a világ egy sokkal jobb hely lenne, ha mindenki gondtalanul, szabadon szexelhetne, kölcsönös vonzalmak esetén” - a megvalósult férfiálom: a férj a szeretővel ügyködik az ágyban, amikor a feleség váratlanul betoppan, de nem rendez jelenetet, hanem hoz egy üveg bort és ő is beszáll a buliba. A kapcsolat nyitottá vált, a feleségnek is lett pasi-jelöltje, de mi van, ha ő is be akar költözni?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Helló CSP!
Azért írok, mert szeretném a saját életünkön át bemutatni, hogy milyen értelmetlen megnyomorodni testileg-lelkileg-anyagilag a monogámiában, és hogy mi volt a mi megoldásunk.
Én két éve élek együtt két nővel. Mindkettőt másképp és másért szeretem és mindkettőtől van egy-egy gyerekem. Az egész úgy indult, hogy Fruzsival megismerkedtünk és összeházasodtunk 12 éve. A dolgok jól mentek, jött egy csodaszép gyerek, aztán az egész elkezdett kihűlni. Nyilván sokan ismerik ezt az érzést. Még nincs bajod a másikkal, még nem taszít, de már csak a barátod - jobb esetben. Én mindig is a vágyaim után éltem, és nem volt probléma összejönnöm a munkahelyemen Judittal, akivel szép szerelem bontakozott ki a lelkünkben, és a vágy tüzei vadul fellobogtak testünkben.
Az első alkalommal, hogy Judittal lefeküdtünk egy céges vacsora után, hazamentem, és elmondtam az egészet Fruzsinak. Megkérdeztem, hogy mi legyen, váljunk el? Azt mondta, hogy ő nem akar, mert jól érzi magát velem. Én is mondtam, hogy szeretem őt, csak mással akarok szexelni. Azt mondta: jó, legyen, továbbra is számítsunk egymásra. Persze mondtam neki, hogy ő is szabadon élhet, nem kell tovább hazudnunk egymásnak a monogámiát.
Eltelt egy év, és egyszer otthon szexeltem Judittal, mikor váratlanul hazajött Fruzsi. A meglepetés és a szituáció viszont a kezdeti kínosság után úgy alakult, hogy Fruzsi hozott egy üveg bort, és beszállt az ágyjelenetbe. Hozzá kell tennem, hogy akkor két éve nem szexeltünk már a feleségemmel. Az élmény mindhármunknak megváltoztatta az életét. Már aktus közben észrevettem, hogy a feleségem nem engem kezd el csókolgatni, és kényeztetni, hanem Juditot, amit nagyon furcsának tartottam. A szerelmeskedés után rendeltünk ételt és italt, és reggelig (a váratlan találkozás kora este volt) beszélgettünk, szeretkeztünk és lakmároztunk felváltva.
Hajnaltájt a sok földi örömtől mámorosan Fruzsi azt mondta: azért nem haragudott a félrelépésemre igazán, mert rájött arra, hogy valójában a nőkhöz vonzódik. A férfiakhoz is valamennyire, de inkább a nőkhöz. Próbált ehhez a vonzalmához partnert találni, de nem tudott, nem mert, és kielégítetlenségben és szégyenben élte az életét évek óta. Viszont az első esténk során újra szerelmes lett, Juditba és belém is. Judit megvallotta, hogy ő eleinte nagyon félt egy házas férfival összejönni, és hogy ő egy kis faluból jött, ahol tabu volt az ilyesmi, de neki is nagyon jól esett kettőnkkel lennie. Én furcsán éreztem magam, de boldogan.
Nem sokkal később Judit hozzánk költözött, és nemsokára megszületett tőle is a gyerekem. Három kereső nyilván sokkal könnyebben él egy háztartásban, mint kettő, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek nevelését is könnyebb megoldani "két anyával". Egyik nap Judit hazajött, és azt mondta: van egy férfi, akivel szeretne lefeküdni, nem bánjuk, ugye. Mire mi: dehogy, sőt! Fruzsi viszont megkérdezte kettesben: és ha az a férfi is ideköltözne, ahhoz mit szólnék? Őszintén szólva meglepődtem, mert addig azt tartottam normálisnak, hogy én élek két nővel, de vajon két nő és két férfi is tudna magára családként tekinteni?! És arra jutottam, hogy ez az emberen múlik. Nyilván kéne egy nagyobb lakás, meg hasonló szervezési gondok lennének, meg a közös szex is furcsa lenne abból a szempontból, hogy én nem vagyok bi/homoszexuális, és lehet, hogy a férfi sem, de eljátszottam a gondolattal, és nem tudtam kizárni! Végül ez nem történt meg, egy futó kalandról volt szó Judit életében, de megbeszéltük vele, hogy ha van egy jó ember, akit szeret és vonzódik hozzá, hozzánk költözhet, jöhet velünk nyaralni, nevelheti a gyerekeket, stb. Miért ne? Judit olvasta, hogy régen is voltak olyan törzsek, ahol mindenki mindenkivel hálhatott, a gyerekek mindenki gyerekei voltak, a férfi és női szerepeket pedig minden nőtől és férfitól egyformán tanulhatták.
...azonban nem ez a furcsa nekem!
Hanem az, hogy hány ember hazudozik, teszi tönkre maga s mindenki életét a monogámia délibábjával, és milyen könnyen ítélkezik az én életemről. Sokan mondják, hogy nincs-e veszekedés hármunk között. Dehogynem! Néha van, mint mindenütt. De nem ez az alaphangulat. Minálunk egy dolog nincs: szexuális frusztráció meg az abból következő monogámia-nyomor (válás-krízis).
Nem mondom, hogy éljen mindenki így, mert mindenki éljen úgy, ahogy neki jól esik. Én csak azt akarom mondani, hogy ez a világ egy sokkal jobb hely lenne, ha mindenki gondtalanul, szabadon szexelhetne a kölcsönös vonzalmak esetén, és akiket igazán szeret és akikkel igazán jól együtt tud élni, azokkal meg össze is költözhet és családi szerepeket is megoszthat.
Helyette megy ez a cirkusz, hogy "nekem csak egy nő/férfi" kell az egész életemben. Erre alkalmas 1-2%. Kérdőjeles a fogamzásgátlás korában arról beszélni, hogy a kizárólagos hűség egy szép fogadalom. A legtöbben úgysem tartják be, és még tönkre is teszik sok másik ember életét.
A nemrég elhunyt Czeizel Endrének is volt egy felesége, aki vagy negyven éven át nem adott neki gyereket, majd Endre teherbe ejtette az évtizedekkel fiatalabb szeretőjét. Azon sem értettem, mit kell kiakadni. Vajon nem lesz-e sokkal boldogabb mindenki az ember körül, ha az érdemesekkel a testi-lelki szeretet szövetségére lép?
Béke mindenkivel!
Józsi
