„A lelki gyógyuláshoz még idő kell. A testemre viszont ráférne az egészségügyi portalanítás, és vele szívesen takarítanék még. ”- Posztolónk egy borzalmas és elnyomó kapcsolatból szabadulva újra belevetné magát az életbe, de úgy, hogy lehetőleg ne legyen belőle semmi komolyabb, hiszen még a régi sebek gyógyulása zajlik. Hogyan érdemes felvezetni egy „barátság, extrákkal” kapcsolat szándékát?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Október elsején, fél év vívódás és küzdelem után léptem ki egy 2 évig és 2 hónapig tartó kapcsolatból, ahol az önbizalmam és a közérzetem a béka popsija alá került az aránytalan adok-kapok cserefolyamatokban, miközben az érzelmi terror és a napi többszöri ellenőrzések egyre inkább eldurvultak, és ahol a pasit nem tudtam megmenteni magától, a saját kisebbségi komplexusaiból és a feleslegesen felbukkanó zöld szemű szörnyétől… a tanulmányaival kapcsolatos hazudozásairól nem is beszélve.
Ezt azért írtam le, hogy jelenleg 24 évesen nagyon örülök a szabadságomnak, boldog vagyok: újra az az extrovertált, szociális és boldog személy kezdek lenni, aki egyszer voltam. Persze, még hosszú út áll előttem és a határozottságom nagyon megsínylette a múltbeli történéseket.
A libidóm viszont egészen gyorsan helyreállt, amit nem gondoltam volna. Körülbelül két hete rám írt egy régi, ám nem annyira közeli ismerősöm, hogy mi van velem, hogy állok az egyetemmel és a dolgaimmal. Elhívott egy buliba, ahol nagyon jót beszélgettünk a barátaival és persze egymással is. A kellemes táncoláson kívül nem volt flört vagy fizikai kontakt, ám a barátok szivárgásakor felvetődött az ötlet, hogy átmehetnék hozzá – én rábólintottam. Tudtam, mire megy ki a játék, én meg úgy voltam vele, hogy nekem ez most kell (azelőtt sosem volt egyéjszakás kalandom). Életem legjobb döntése volt. Azóta is vigyorgok, mint a tejbetök, ha visszaemlékezem.
Az ominózus este óta nem találkoztunk, de chateltünk jó párszor. Nemrég felvetettem, hogy elmehetnénk teázni, ő pedig mondta is, mi legyen a helyszín. Szeretnék vele beszélni, és ebben kérném a blog olvasók segítségét, már ha ebben lehet tanácsot adni. Hogyan érdemes felvezetni és arról beszélni, hogy szeretnék vele egy „barátság, extrákkal” kapcsolatot kialakítani? Jelenleg ugyanis csak jól akarom magam érezni a bőrömben; úgy érzem, nem vagyok kompatibilis egy párkapcsolatra – érzelmileg kellően sérültem ahhoz, hogy most ne akarjak [és nem is tudok] szerelmes lenni, és a lelki gyógyuláshoz még idő kell. A testemre viszont ráférne az egészségügyi portalanítás, és vele szívesen takarítanék még. Ugyanakkor kellően feszélyez az, hogy nincs ötletem a felvezetőhöz, vagy ahhoz, hogy mire számítsak akkor és a későbbiekben. Vagy egyáltalán mi ilyenkor a szokás? Vannak az ilyen kapcsolattípusnak íratlan szabályai, normái?
