„Nekem imponáló lenne ez a vallás + vagányság dolog, ha igaz lenne és tisztázná magában, mit is ért alatta, vagy miben nyilvánul meg” - És Levélírónk abban bízik, mindez nem csak egy újabb csajozási bullshit. El lehet várni némi őszinteséget és önfelvállalást egy olyan hapsitól, aki kék garbóban vagánykodik egy szolid házibulin?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Hétvégén volt egy érdekes kalandom. A körülmények nem is olyan érdekesek, csak maga a jelenség. Egy barátnőm szervezett a lakására egy szolid kis összejövetelt. Öten voltunk. És megismertem egy srácot, aki nálam hét évvel fiatalabb volt. És amíg meg nem szólalt, nekem is bejött volna, a nem olyan jelentős korkülönbség ellenére. Azt mondja, hogy őt azért imádják a nők (amúgy egyedül jött) mert ő születésétől kezdve olyan, hogy egyszerre vagány és vallásos.
Nagyon keresztény. Mindezt egy fotelben ülve, kék garbóban meséli. Amikor megkérdeztem, hogy miben áll a vagánysága, azt mondta, hogy maga az életfelfogása vagány... Azt hittem, heti ötször extrémsport meg küzdősport és hajnali kocsmázások, de kitérő választ kaptam. Nem sikerült értelmeztetnem vele, mit ért saját vagánysága alatt. Bár az is merész tett, hogy felvett egy kék garbót. Csodapasi erre azt mondja – néha, amikor nagy monológra készül lemélyíti a hangját – nem kell a fizikai világban is megmutatkozni a vagányságnak, elég, ha az ember nyitottan és lazán gondolkodik. Jó, ez jól hangzik, csak... csak...
Neki amúgy szimpatikus voltam, vagyok is, ő sem ellenszenves, csak az zavar, hogy úgy tűnik, mintha valami szerepet alakítana... Végül a személyiségén vitáztam vele össze, mert rá szerettem volna jönni, hogy ez egy csajozós műmájer póz, vagy csak rosszul adja elő magát.
Többet jelent időben leleplezni valakit, megismerni, mint hogy azt higgye, minden nőnek bejön ez az újnak ható, mégis valahol ócska szöveg...hogy ő mennyire szabad és boldog és a nőket istennőnek tekinti mindig...
Azóta szinte naponta váltunk egy-egy ímélt, amiben többnyire finoman kritizálom (nem bántom, csak nyomozati szakasz, mert a valóját szeretném megismerni), vitázunk, ennek ellenére mindig kilátásba helyezi az újbóli találkozót.
- Szerintetek ez a kezdeti összeférhetetlenség mindent megmagyaráz?
- Vagy: Érdemes adni neki egy esélyt? Mert egyelőre csak különbségek vannak köztünk. Nekem imponáló lenne ez a vallás + vagányság dolog, ha igaz lenne és tisztázná magában, mit is ért alatta, vagy miben nyilvánul meg, és nem csak csajozási bullshit. Mond azért érdekeseket, amikbe nem tudok belekérdezni, (egyszer azt írta, hogy az angol királynő a bibliai Dávid király egyenes ági leszármazottja, ezt vagy kiguglizta, vagy kitalálta) tehát valamennyire, valamilyen szinten tényleg vallásos, vagy csak érdekli, mint téma.
