„Sokan kérdezik, miért éppen egy mozgáskorlátozottal "álltam össze" ? Két nagy csalódás után elmondhatom, hogy ez a férfi többet ér ülve, mint más férfi járva” - Levélírónk megtalálta az igazit, de tudja, hogy sok még előttük az akadály, nem beszélve a távolságról, de ha két ember igazán szereti egymást, akkor együtt mindenre képesek, még ha kilátástalannak is tűnik minden.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Korai kijelentés lenne, ha azt írnám, sikertörténet a mienk, de annál különlegesebb, ezért szeretném veletek megosztani élményeimet, amit a facebook-nak, (mert itt láttam meg a CSP társkereső hirdetését) és nektek köszönhetek. De ahogy a mondás is tartja, minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó. De kezdjük az elején.
A mi történetünk idén, egy október végi napon kezdődött, előfizetőként szokásos merengés a férfiak között, amikor is megpillantottam egy szimpatikus egyént, lájkoltam a fotóit és böngésztem tovább, ezzel egyidejűleg érkezett is egy üzenet tőle, hogy szeretne velem megismerkedni.
Hát jó, legyen, elvégre ez egy társkereső, pár mondatváltás után - ami abból állt, hogy én elmeséltem, hogy elvált anyuka vagyok, míg ő egyedülálló, nőtlen, szakmai élet, magánéleti szösszenet után - jött a hideg zuhany, ő jelenleg, egy baleset következtében - remélhetőleg csak egy ideig - kerekesszékbe kényszerült. Mit lehetne írni, menni vagy maradni? Ez itt a kérdés, én maradtam és tovább ismerkedtünk, nem az volt a cél, hogy én máris kapcsolatba legyek valakivel, majd ahogy alakul és lesz, ami lesz, minél többet beszélgettünk, annál jobban kiderült, hogy mi nagyon is egy hullámhosszon vagyunk, érzelmi téren és felfogás szinten is, hasonló a rálátásunk a világra, egy a cél, megtalálni a másik felünket, akinek letehetjük kezébe az életünket.
Az akadályok ezzel nem érnek véget, a távolság, 120 km választ el minket. Távkapcsolat? Működhet? Talán igen, talán nem, eddig úgy néz ki, igen, sok-sok levélváltás után képnézegető, és némi hangváltás(telefon) után megtörtént a nagy találkozás, ami mondhatni szerelem volt első látásra, a kerekesszék ellenére, azt hiszem, itt már feledésbe merült ez az állapot, természetesen bízunk benne, hogy egyszer újra járni fog és mindent megteszünk, ami rajtunk múlik, hogy így legyen.
Sokan kérdezik, miért éppen egy mozgáskorlátozottal "álltam össze" ? Két nagy csalódás után elmondhatom, hogy ez a férfi többet ér ülve, mint más férfi járva. Eddig úgy érzem, benne találtam meg a másik felem, akire mindig is vágytam, Ő is bennem, és ezt naponta hangoztatja és igyekszik bizonyítani, hogy attól, hogy ilyen helyzetbe kényszerült, még teljes életet szeretne élni és elvegyülni a rohanó hétköznapokban és elsősorban boldog lenni, és ebben a családjaink támogatására számíthatunk.
Természetesen sok előttünk még az akadály, hiszen rögös az út a csillagokig, de ha két ember igazán szereti egymást, akkor együtt mindenre képesek, még ha néha kilátástalannak is tűnik minden... Nem hiszem, hogy az életben bármikor is összefutottam volna vele, ezért ezúton is szeretném megköszönni a sorsnak és a társkereső oldalnak, hogy minket egymás útjába ejtett, és magunknak is, hogy nap mint nap esélyt adunk a holnapnak, hogy együtt küzdhetünk, egy remélhetőleg tartalmas, izgatott, néha szomorú, de inkább boldog jövőért.....
