„Úgy gondolom, ha engem komoly anyagi csappanás érne a párom miatt, biztos, hogy szeppukut követnék el. Úgy érezném, mintha kirabolt volna” – egy párkapcsolatban feltétlenül szükség van közös bankszámlára? Posztolónk úgy véli, hogy az együttélés nem egyenlő a pénztárcák egybenyitásával.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
„Az a férfi, aki számon tartja és jegyezgeti, mennyit költött egy nőre, az nem úriember” – és ez alapján én nem számítok úriembernek, sajnálom. Önkéntelenül is megjegyzem, egy boldog párkapcsolatban ugyanúgy, mint utána. Nem filléreskedésből. Mint ahogy bárki be tudja lőni, hogy kábé mennyi villanyszámlája szokott lenni. Nem kell hozzá szuper memória. Egy kapcsolatban megtanuljuk, hogyan éljünk jól egymással, a házasságban pedig megtanuljuk, hogyan éljünk jól egymás mellett. A házasságok klasszikus értelmezése szerint, két fél válik tökéletes egésszé. Ezt azzal cáfolnám, hogy két fél sosem alkothat egy egészet súrlódások nélkül.
Mert két fél-ember, akiből hiányzik fél-valami, abból mindig is hiányozni fog. Nem biztos, hogy a másik bepótolja neki, még ha arról is álmodik. Nem voltam még házas, de ha egyszer lesz olyasvalaki, akit érdemesnek találnék rá, elképzelhetetlennek tartok egy közös bankszámlát.
Egy ókori pogány legenda szerint az ember valaha egy volt, egy emberben egyesült minden, ám Zeusz kettéválasztotta az embereket férfire és nőre, azóta bolyong a világban a két nem és keresi a másik felét, hogy egybeforrhasson vele. Erről szól a számtalan regisztrációs lap a neten, mely úgy fogalmaz, hogy „keresem a másik felem,” „remélem, hogy itt megtalálom az igazit,” „hiszek abban, hogy van egy párom.” Valójában több százezer férfi és nő közül választhatunk, akikkel összeköthetjük az életünket. Keserves is lenne az élet, ha mindenkinek csak egy párja lehetne, mint a papagájnak. A papagáj ugyanis csak egyetlen másnemű egyedet ismer egész életén keresztül. Mi szerelmek tüzében edződünk, amíg kiválasztjuk a nekünk megfelelőt és jól van ez így. Az már nincs jól, hogy ritkán marad az első szövetség az utolsó is. Ha logikusan gondolkodnánk, rájöhetnénk, ez is cáfolja az Igaziról ábrándozók illúzióit. Volt egy barátnőm, aki azzal jött, hogy neki is van megtakarított pénze, nekem is, és rakjuk össze, hiszen a több többet kamatozik. És nemet mondtam. Mert a rám eső megtakarítási rész kétszer annyi volt, és a kamat felezésénél biztos, hogy nézeteltérés lett volna. Itt is éreztem a háttérben egy kis csalafintaságot. Bár elég ügyetlent.
Most láttam egy jó filmet: The Lobster, ami röviden arról szól, hogy akinek nem sikerül adott időn belül társat találni, azt elengedik az erdőbe és levadásszák. Ajánlom mindenkinek. Én jól elvagyok egyedül is, meg partnerrel is (amíg elő nem bújik belőle a tőzsdecápa). Eddig sok ismerősöm megbánta a különböző közös anyagi konstrukciókat. Szerintetek létezhet közös élet, közös bankszámla nélkül? Miért ne lehetne egy kapcsolatban is külön-külön? Ha egy házassági szerződés biztonsági óvintézkedés, szerintem ez is, és nem kéne titokban csinálni sem. Megoldás lenne. Nem érzem ezt, se magamat, anyagiasnak. Ha bárki kölcsönkér, és nem képtelen összeget, adok neki, de abban a szellemben, hogy ne vágjon földhöz, ha esetleg nem adja meg.
Úgy gondolom, ha engem komoly anyagi csappanás érne a párom miatt, biztos, hogy szeppukut követnék el : D Úgy érezném, mintha kirabolt volna, akár egy bűnöző. Minden tiszteletem azoké az elvált férfiaké, akik ezt képesek megfelelő tartással és lelkierővel viselni.
