„Én már elég régóta félek őszinte lenni bárkivel is. Az az arc, amit a külvilágnak mutatok, látszólag laza és bevállalós, de az csak egy szerep” – a hölgy csúnyán átejti Posztolónkat, mégis úgy állítja be az egészet, hogy ő tisztán és illatosan kerüljön ki a szituból. A pasi életében ez már nem az első ilyen eset: mágnesként vonzza az olyan helyzeteket, amikből szomorúbban kerül ki.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! A hónap koppanását írnám le. 27 éves vagyok. Van egy elég dekoratív csaj (ő 25) akivel 1 éve csak barátok vagyunk, mert van pasija. Utóbbi időben sokat panaszkodott, hogy milyen rossz már vele és mennyire unja, és csak vergődik mellette, el fogja hagyni. Ez nekem jó hír. Egyik nap felhív, hogy szakított is vele. Feljönne hozzám vigasztalódni hétvégén.* Napokig készülök rá, megveszem a kedvencét, kedvenc italát, rendet csinálok stb. Előző este, 11-kor felhív, hogy van egy jó híre, képzeljem, kibékült a pasijával.
Magyarán, nem várható az érkezése. Egy-egy nő képes a rossz hírt jó hírnek beállítani, mert magukban már ezerszer lejátszották, mit fog majd szólni a másik. Mert nagyon jól tudja, hogy rossz hír ez nekem, nem fogok vele együtt örülni, és ettől ilyen idétlen ez a megszólalás. Nem jó hír.
Legutóbb azzal váltunk el, hogy a pasiját a küszöbön kívülre teszi, és többet nem nyitja ki neki az ajtót... Mást mondunk, mást teszünk. Mindegy, legyen boldog vele a következő hisztiig. Ha ez neki belefér.
* Korábban többször utalt rá, hogyha nem lenne pasija, akkor velem lenne. És arra a hétvégére, amit lemondott, világossá tette, hogy nem sakkozni kíván velem.
Persze, így is meg lehet oldani valamit, hülyének nézni a másikat.
Én már elég régóta félek őszinte lenni bárkivel is. Az az arc, amit a külvilágnak mutatok, látszólag laza és bevállalós, de az csak egy szerep, mert ilyen az elvárás, a nőknek ez tetszik. Nagyon sokat csalódtam emberekben, barátokban, és nem akarok az lenni, aki az élete végéig mágnesként vonzza az olyan helyzeteket, amikből kihasználva és szegényebben kerül ki. Hazudnak nekem, átejtenek, beveszem, és amikor rájövök, hogy felültettek, már késő.
Ellentmondásos módon volt olyan, hogy a lányok azt mondták nekem, hogy erőszakos és durva vagyok. Hát, lehet: védekezésből. Nem tartom magam annak. De hát csak így tudom kikerülni azt a helyzetet, hogy ne ismétlődhessen meg a múlt, és ne legyek az átverések állandó célpontja.
Amikor kicsivel jobban kerestem, volt egy barátom, akit mindig meghívtam egy-egy sörre, szabad akaratomból + jófejségből, mert tudtam, hogy kevés pénze van, és amikor már nem ment olyan jól nekem, akkor is kikövetelte ...és amikor nemet mondtam, a hátam mögött magyarosan azt terjesztette, hogy milyen smucig vagyok. Rám sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy smucig vagy jellemtelen lennék. Ezzel nem tudok mit csinálni, vonzom ezeket a helyzeteket és embereket, még ma is. Tényleg, jobb lenne, ha négy fal közt maradhatnék, távol minden konfliktustól, de ezt nem tehetem meg. Akkor végleg a magány várna rám. Belemegyek a helyzetbe, igyekszem figyelni, óvatosnak lenni, aztán meglátom, mi lesz.
És egy ilyen helyzet, mint amit fentebb meséltem, másoknak talán kis dolog, könnyedén túlteszik magukat rajta, de engem hetekig taccsra vág. Mindegy, részemről marad a szerepjáték továbbra is. Senkire nem akarok ráerőltetni semmit. Csak élni és élni hagyni...
