A csajom tesója enyhén skizó

2016. április 11. 07:35 - csajokespasik

„Rengeteg kávét iszik és a csészéket szanaszét felejti a lakásban. Égő cigiket hagy az erkélyen, az újságköteg fölött...” - ez a kapcsolat működne, ha a barátnő nem hozta volna magával a pasi lakásába a bolond bátyját. Az utóbbi időben Posztolónk gyakran töpreng rajta, hogy megérné-e a nőt elhagyni, csakhogy nyugalma legyen. Bezáratni nem lehet, de elviselni sem.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok,

egy régebbi poszt kapcsán írok, ami egy hasonló témát boncolgat. Van egy barátnőm, akit nagyon szeretek, viszont együtt kell élnünk a bátyjával. Úgy indult, hogy felajánlottam, költözzön hozzám. Neki az volt a kifogása, hogy a bátyja miatt nem szeretné ezt. Nem akarta az idős szüleire hátra hagyni a beteg tesót. Neki van valami mentális torzulása. Mondtam, hogy hozza őt is, van egy plusz szoba. Találkoztam már előtte is a tesóval, nem tűnt akkor olyan veszélyesnek. Beszélgetni is lehet vele. De nem tudtam, hogy ennyire nem fog menni az egy fedél alatt élés.

Hozzám költöztek. Nem tudtam, mit vállalok. De ilyenkor, ha meghívsz valakit az életedbe, akkor nincs próbaidő. 1 éve élünk így és én nem tehetem szóvá, amikor rájön az 5 perc, hiszen én mondtam neki, hogy jöjjenek.

Arra jövök haza, hogy átrendezte azt a pici nappalit. Hogy a bútortologatáshoz mit szóltak a szomszédok, csak tippelni tudom. Mindegy, csinálja, ha jól esik, nem zavar(na) ha csak ennyi lenne. Aztán kipakolt a szekrényből, kirakja a ruhákat az erkélyre, majd vissza. A konyhában úgy mosogat el, hogy a fele cucc rajta marad az edényeken, mosószer nélkül, de ő kiköveteli, hogy ő majd elmosogat (csak utána kell mosogatni, dupla munka). Volt olyan, hogy kettesben elmentünk valahova, és nem mertük otthon hagyni, és őt is vinni kellett. Társaságban ő egy ideig el tudja játszani, hogy csak fura és nem klinikai eset, a piáról le van tiltva, de stikában mindig szerez, eltűnik és iszik. Olyankor a szemén látom, hogy ivott - persze, azt mondja, nem ivott. Ha nem adunk neki pénzt, cigit, lejmol valakitől. Hajnalban elindul és mászkál a lakásban, cél nélkül. Ez is horror. Benne hagyja a zárban a kulcsot kívülről. Rengeteg kávét iszik és a csészéket szanaszét felejti a lakásban. Égő cigiket hagy az erkélyen, az újságköteg fölött... rászólok, de legközelebb ugyanúgy van. Mivel agybeteg, nem lehet vele megbeszélni értelmesen. És ijesztő vele így élni.

Gyakran kapom magam azon, hogy azt tervezem gondolatban, hogy megérné-e nekem a barátnőmet elhagyni, csakhogy megszabaduljak tőle. Ha lenne pénzem, vennék neki egy külön lakást a közelben, és ott külön élne. Régen állítólag normális volt, piacozott, tett-vett, a kertjükben ügyködött, aztán jött ez. Megvonták tőle a betegségéért járó támogatást és akkor jött nála a mélypont. És ami nem elhanyagolható momentum: mi lesz a jövőben? Örökre erre készüljek, hogy velünk lesz? Amikor a barátnőmnek panaszkodom (nem tudom, ő miért nem látja ilyen súlyosnak a helyzetet, miért elnézőbb) akkor szomorú vállrándítás, hát azt ő nem tudja. Bezáratni valahova, azt nem. Mert nem elég közveszélyes... Néha úgy érzem, már nem is az én lakásom. Szerintetek mit lehetne tenni? 22-es csapdája.

 
Szólj hozzá!
Címkék: betegség

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr18587138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása