„Azt mondta, megváltozik. És lehet, hogy tényleg megváltozna miattam, de az kizárt, hogy az az állapot pár hétnél tartósabb lenne” - a féltékeny pasi teljesen rátelepszik a barátnőre, aki ezt nem tűri jól és szakít vele. A sértett fél természetesen nem fogadja el olyan könnyedén a döntést, találkozót követel, ahol csúnyán bedobja az örök együttlét+gyerek kártyát.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
egy féléves kapcsolatot szakítottam meg május végén. A probléma az volt, hogy szinte semmi szabad mozgásom nem volt mellette, rám telepedett és minden lépésemről tudni akart. Ha magamtól nem számoltam be róla, akkor kiszedte belőlem, és amit csak úgy beleképzelt, azt hozzáköltötte és meggyanúsított vele, hogy biztos ezzel meg azzal találkozgattam titokban, mert a múltkor látta, hogy beszélgettünk... Minden napra jutott a féltékenységből. Amikor összejöttünk, elmondtam - őszinteség, ugye - , hogy előtte volt már régebben egyéjszakás kapcsolatom, és ezt mindig előszedi és a szememre veti.
Nem nagy ügy, mindenkinek volt ilyen, (neki is, de szerinte egy nőnél más, nekik nem szabadna ilyet). A lényeg, mindezzel ő tett tönkre mindent. Azt mondtam, hogy így nem érzem jól magam. Na, akkor jött a java. Természetesen nem fogadta el, sőt azt mondta, hogy látja most már, hogy igaza volt, és végig ezt akartam.
Két napig nem jelentkezett, gondolom arra várt, hogy majd én visszakúszom. Aztán ő hívott, hogy látni akar. Így. Semmi bocsánat kérés vagy belátás: látni akar. Találkoztunk. Folyamatosan azt erőltette, hogy szerelmes belém és megbocsát. És ezen nevetnem kellett, ami megint csak sértette a büszkeségét. Aztán bedobta, hogy úgy képzelte, én leszek élete párja, akivel majd gyereket nevel. És itt állítottam le. Egyrészt én 24 évesen még nem akarok. Ő 35 éves, tehát megértem, ha ilyen tervei vannak, de ehhez azért az én beleegyezésem is szükséges. Itt már nem láttam értelmét a beszélgetésnek és hazajöttem.
És a mai napig állandóan hívogat, keres, és még egy személyes találkozót akar. Nem tudom, mit gondoljak, mikor zárja már le. Én mondtam neki, hogy én már lezártam őt és nincs vissza út. Azt mondta, megváltozik. És lehet, hogy tényleg megváltozna miattam, de az kizárt, hogy az az állapot pár hétnél tartósabb lenne.
És hogy nem csak én látok rémeket... Egy közös ismerősünk facebook bejegyzése alá ezt kommentezte: „A nő betörve működik jól”. Ami kevés nőnek imponáló szerintem. Tehát ez nála is tudatos. Még ha vicc szinten is. Mert minden vicc fele komoly.
Azzal vádolt, hogy én egyszerűen csak meguntam őt, mert „a nők sajnos ilyenek”. És hiába mondtam el a valós okot, nem hallotta meg, százszor elmondtam, mi a konkrét oka, de nem értette meg. Szerinte a birtoklás és féltékenykedés egy átlag kapcsolat velejárója és a férfi így fejezi ki érzelmeit ...és ez így normális, bla-bla. De ez egy nagy baromság. Azért vagyok döntésképtelen, mert nagyon küzd értem, és bár számítottam erre, mégsem tudom leállítani. Nem zaklat, csak sajnáltatja magát és én sajnálom is őt. Szerintem ő inkább kapcsolatfüggő, ami többnyire nőknél alakul ki. Ő az a típus, akihez ha egy nő 3 jó szót szól, azonnal ragaszkodni kezd hozzá és beleszeret. De így a későbbiekben nagyon nehéz dolga lesz. Ettől szeretném megkímélni, de csak a saját igazát szajkózza. Arra várok, hogy belenyugodjon és magától elmúljon ez a dolog, de ez még nem látszik. Mit tegyek, ha nem lehet vele beszélni? Tényleg csak a teljes elzárkózás működik ilyen esetben?
