„Van olyan, amikor azt mondja, hagyjam békén, pedig én csak azt kérdeztem, mi baja és miben tudnék segíteni?” - a csaj először azzal jön, hogy neki nincsenek különleges igényei és minden mindegy, de szép lassan kiderülnek a dolgok: nem tetszik neki, hogy a pasi szüleinél laknak, munkát nem keres, egész nap a telóján játszik vagy barátnőzik. És ebben is el tud fáradni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mindketten 32 évesek vagyunk, két éve vagyunk együtt és 1 éve a szüleimnél lakunk. Elég nagy a ház, a felső szint teljesen a mienk, de mégse az igazi, ezzel én is tisztában vagyok. Tervben van az elköltözés, de egyelőre nem állunk úgy: neki áprilisban szűnt meg a melója, én meg nem keresek annyit, hogy külön menjünk. Azt mondja, őt nem zavarja, az anyámat is kedveli. De úgy érzem, nem jó neki mégsem ez a helyzet, mert vannak bizonyos elszólásai*. Nekem nem mondja, hogy zavarná. De nem őszinte velem. Ez az első. Amikor összejöttem vele, azt hangoztatta, hogy neki nincsenek elvárásai. Ez azért furcsa, mert később kiderült, hogy azért vannak.
Amikor elvárásokra gondolok, nyilván nem luxusigényeket és 50 pontos listákat értek alatta, de ha valakinek mindegy, kivel jön össze, az elég furcsa. Először arra gondoltam, azért mondja, mert alkalmit keres. Vagy ha mégse így van, akkor nem ismeri önmagát, fogalma nincs, mire vágyna, milyen társ lenne számára a megfelelő. Ez sem ideális. Azt már megfigyeltem, hogy a férfiaknak nem lehetnek elvárásaik, az ritkán tetszik csak a nőknek. Végül elfogadtam, hogy neki mindegy, oké, akkor ilyen is van, nem agyaltam rajta.
* Az elszólásairól: egy belefeledkezett telefonbeszélgetés során ezt mondta, amikor ott álltam mellette: „sajnos még mindig a Gábor szüleinél lakunk...” Nem tudok vele kérdőívet kitöltetni, hogy rájöjjek mit akar és mit nem, illetve azt összevetni a lehetőségeimmel.
Az jobb lenne, ha összehúznánk magunkat egy peremkerületi olcsó lyukban? Itt meg van hely, jó környék, és nem kéne külön rezsit fizetnünk.
Van olyan, amikor azt mondja, hagyjam békén, pedig én csak azt kérdeztem, mi baja és miben tudnék segíteni? Az a lerázás akkor lenne jogos, ha leterhelte valami, de itthon van egész nap, miben is fáradt el? Én ha le vagyok terhelve, akkor hasonlóképp passzív vagyok, de nem vagyok ennyire kezelhetetlen és titokzatos lényegi kérdésekben. Hogy mit csinál itthon? Talán netezik, kiszalad a barinőkhöz egy kicsit a „taposómalomból”, lazít, játszik a telóján, megnéz pár vicces videót, megoszt pár vicces képet...
Ha sikerülne szót értenem vele, fel tudnék lélegezni. De hova akar elköltözni, ha látszólag ez így jó és kényelmes neki? Vagy nem is akar elköltözni, csak unalmi elégedetlenség, hogy mondjon valamit, műpanaszkodás a barátnőnek.
Azt bizton láthatja, hogy ebből egyelőre nem lesz változás. Megtehetném, hogy nem ítélkezem fölötte, de akkor egy elnéző balf*szként viselkednék, akit nem érdekel a barátnőjével tervezett közös jövő.
