„Ha egy kapcsolat erőfeszítésbe kerül, ha idén nem megyünk nyaralni, mert gyűjtünk valamire, akkor fárasztó lesz hirtelen az egész” – Posztolónk szerint a pasik a felelősség elől dobbantanak. Ha megérzik, hogy nekik is bele kéne rakni valamit a kapcsolatba, azt már nem vállalják. Talán attól tartanak, hogy ezentúl nem lesz minden felhőtlen és kényelmes.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Miért van az, hogy egy kapcsolat folyamatosan veszít a kiegyensúlyozottságából, és nem évek alatt, hanem pár hónap alatt is? A barátommal (32) négy hónapja vagyunk együtt. Én nála három évvel fiatalabb vagyok, mégis én gondolom magam az érettebbnek és rátermettebbnek. Eddig sosem találtam olyasvalakit, aki elfogadja, hogy nekem nem csak ő van a világon, hanem mellette van más dolgom is, (persze, ő is fontos, az első helyen áll) de van a munkám, vannak családi periódusok.
Engem úgy neveltek, hogy "Előbb a munka, aztán a szórakozás", így hát nekem természetes, ha segítek ügyeket intézni a páromnak, vagy kitakarítani az autóját, a konyhát, vagy figyelmes lenni, amikor beteg. Tőle ezt nem kapom vissza, amikor pl. a munkám miatt fáradtabb vagyok és nincs kedvem semmihez. Nem sűrűn, de előfordul. Sokszor azt tapasztalom, hogy kényelmetlennek találják – sőt, meglepőnek -, hogy a párjukban is jelen van az emberi tényező: ha nem olyan tökéletes, ha tanul, ha vidéki, ha nem szórakoztató, ha nem bulizik minden nap hajnali 2-ig. – ezek már „problémák”. Ezt már nem vállalják be. Talán attól tartanak, hogy nem lesz mindig minden felhőtlen és kényelmes vele... de egy párkapcsolat nem erről szól. Szerintem. Nem egy szórakoztató központ. És a folyamatos öröm hajkurászás valójában a normál kapcsolatok gátja.
Tudom, hogy az önzőzésről szól a mai világ, és mindenki szexközpontú, sok ember így is mér egy kapcsolatot, lehetőleg már az elejétől.
Azt gondolom, hogy a kapcsolatok is ezért működnek olyan rövid ideig. Hányszor van, hogy meg kell hallgatni a másikat, és hányszor van, hogy csak kötelességből teszed? Igazából a dolognak ezt a kellemetlen részét jobb lenne nélkülözni, hogy ne érintsen, jobb lenne kimaradni belőle, úgy, hogy rád ne vonatkozzon, hiszen ki vagy te neki? Csak a párja. De fordított esetben, ha a te gondoddal kapcsolatban semleges a párod, na, az már komoly baj.
Próbálok többet beletenni, de mindig azt látom, hogy a másik többet vesz ki a kapcsolatból. Ha egy kapcsolat erőfeszítésbe kerül, ha idén nem megyünk nyaralni, mert gyűjtünk valamire, akkor fárasztó lesz hirtelen az egész. És ha a felelősség felüti a fejét, a másik dobbant.
