„A diploma és a képzettség semmit nem jelent, mert nem ezekről szól a dolog, hanem arról, hogy legalább nem vezetjük meg a másikat” - a nő 4 hónap után közli Posztolónkkal, hogy nem kívánja őt, de a barátságára mindenképpen számít, még ezek után is. A férfi erre sarkon fordul és otthagyja a nőt a járda közepén, mert a továbbiakban nem tudott volna felelősséget vállalni a szavaiért. Egy valódi úriember akkor is angolosan higgadt marad, amikor szanaszét szívatják?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog,
a tegnap megjelent írás kapcsán szeretnék egy odakapcsolódó esetet megosztani. Sok hasznos és érdekes dolgot írt a hölgy, a zömével egyet is értek, de lenne egy apró kiegészítésem: volt egy olyan passzus, hogy a férfi legyen minden körülmények közt úriember, udvarias, és ne bunkó a hölggyel. De mi van az olyan helyzetekkel, amikor bármiféle udvariasság a férfi tehetetlen lúzerségéről üzenne?
Story: összejöttem a neten egy nővel. Velem egyidős, minden stimmelt, 100.000 közös téma stb., azonos érdeklődés. Ő is képzett, rendezett, én is. Egyértelmű volt a szimpátia. Minden flottul megy.
Az első randit követően 4 hónapig találkozgattunk, változatos programokat intéztem, olyanokat, amiket lehet, hogy ő önerőből meg sem közelített volna... elfogadott tőlem mindent. Aztán egy idő után feltettem magamban a kérdést:
- Ha ilyen jól megvagyunk, akkor miért nem lépünk tovább, miért nem bújunk ágyba, mi tartja vissza? - Amikor láthatóan jól érzi magát velem, csók is volt, nem puszi, hanem CSÓK, ahogy azt kell, (és nekem világossá vált, hogy ezek szerint nem undorodik tőlem testileg, sőt, ...sőt: kíván, ha már képes a nyelvét az én számba dugni). Tapasztalva a hajlandóság és a szenvedély. Ezek után háromszor invitáltam magamhoz, de azt mondta, nem ér rá, nem akar, most nem, korai még... stb. hülyeség. Aztán amikor nyíltan megkérdeztem tőle, hogy miért nem jön fel, mitől fél? - zavartalan természetességgel közölte, hogy azért, mert egyszerűen nem vonzódik hozzám szexuálisan. Nem kíván. És ezt az első találkozók alkalmával még nem tudta? 4 hónap kellett hozzá, hogy eldöntse?
- Nők, lányok, csajok: Hogy is van ez nálatok? Úgy tudtam, azonnal levágjátok egy pasiról, hogy mi és mire jó, és már 5 perc alatt megállapítjátok, mit akartok tőle. Nem hogy 4 hónap, de 4 hét se kell hozzá. Mi az, ami hirtelen a haladás útjában áll? Ha nem kívánt kezdetektől fogva, azt hitte, majd útközben feltámad benne a vágy és megváltozik az ízlése?
Azt mondta utána még, hogy ő csak barátot lát bennem. Ezt is jókor mondta el. Talán ezt ő mentségnek dobta be... Már-már csodálkozott, hogy megkérdeztem. Az is elhangzott, hogy nem akar elveszteni... de hogy ezek után még miben bízott, mit várt el tőlem, azt nem tudom.
Annyira felhúztam magam, hogy megfordultam és szó nélkül otthagytam őt a járda közepén. Mert most vagy elmegyek gyorsan, vagy nem vállalok felelősséget azért, amit mondok, esetleg teszek... Lehet, hogy egy úriember még ekkor is csak megrántja a vállát és elfogadja, hogy 4 hónap munkája ment a kukába. Ha ez így van, akkor én nem számítok úriembernek sajnos... Lehet, hogy egy igazi úriember azt mondja: mi az nekem, úgyis ráértem, legalább eltöltöttem valahogy azt a rengeteg fölös időmet. És ez a nő nem egy 16 éves éretlen kislány volt, hanem egy 32 éves, DIPLOMÁS, rendezett családi hátterű hölgy... Most mégse tudok rá ezek után hölgyként gondolni. Utána még írt, hogy mi bajom van? (még mindig nem állt össze neki)
És ezekre az üzenetekre inkább nem válaszoltam, mert egyszerűen nem jutottak eszembe udvarias fordulatok, meg ilyesmi, háromszor futottam neki egy válasznak, de mindháromszor inkább kitöröltem és nem küldtem el, mert rendesen indult, de a vége mindig személyeskedés lett és káromkodás-ömleny. Tehát végül is úriember voltam abból a szempontból, hogy válasz nélkül hagytam a bosszantóan tudatlan és hülye kérdéseit. Végül is túltettem magam egy 4 hónapos megtévesztésen. Nem egyedi eset, sok férfival előfordult hasonló. Amit csinált, egyszerűen szemétség volt. Ha én nem kérdezek rá, ezt meddig vitte volna? És mit tett volna az Úriember?
1. A nő hajlandóságot mutat. A férfi úriember végig.
2. Minden jel kedvező. A nő úrinő végig.
3. A férfi türelmesen és megértően fogadja a félrevezetést és az utólagos bejelentést, majd vállat von és továbbáll / elviseli. Talán még meg is köszöni. Misem természetesebb.
Ez a képlet nem hiszem, hogy bármilyen körülmények közt működhet. Hacsak nem teljesen gyökér mind a két fél.
A diploma és a képzettség semmit nem jelent, mert nem ezekről szól a dolog, hanem arról, hogy legalább nem vezetjük meg a másikat és tisztában vagyunk a saját érzéseinkkel. Ez az alapvető emberi dolog nem diplomafüggő. Jelenleg kapásból 3 diplomás ismerősömről tudok, akikből 2 pszichiátriai kezelés alatt áll, 1 meg annyira képes leinni magát, hogy fényes nappal is képes a járdára vizelni, ha épp nem a gatyájába.
A párkeresés során a diploma önmagában nem a jellemrajz része. Lehet, hogy egy vidéki tehénfejőnő érzelmileg sokkal fejlettebb, talán jobban tisztában van az érzelmeivel és tudja mit akar. Vagy ha nem is, legalább őszinte a másikkal.
