Vannak nők, akik eljátsszák, hogy nem adják könnyen magukat, de nem sokkal később fájdalmasan kiderül, hogy mégis. Nőgyűlölőnek számít az a pasi, akinek ez a felesleges és félrevezető játék nincs az ínyére?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem tudom, ki vette még észre, de a mai fiatal, bárokba járós, magukat nyilvánosságra kitevő nők nem bírják a kritikát, meg azt, ha őszinte velük valaki. Még akkor sem, ha ők kérik, légy őszinte. Miért van ennyi öntudatos, néha a semmire büszke nő? Akár a neten ismerkedem, akár az életben, nagyon sok ilyenbe botlok. Csak személyesen nem mernek olyan simán leoltani, mint a neten. Normálisan felveszem velük a kapcsolatot, de néha a köszönésemet sem fogadják, mintha nem is hallották volna.
Ha felvilágosítom őket arról, hogy valójában most igen egyszerűen, beképzelten és ostobán viselkednek, akkor egyből nekem esnek és elfogadhatóbb érvelés nélkül vagdalkoznak, és még azt is hozzám vágják, hogy nőgyűlölő vagyok. Aztán két óra múlva kiderül, hogy az a büszke nő valójában miből is van, mert mindenre hajlandó - ha nem is minden alkalommal velem. A passzív, sztoikus nő idővel már eltűnik belőlük. (És ez nem feltétlenül az ital függvénye). Nem felesleges ez a játék?
Úgy hírlik, hogy a nők lelke nagyon törékeny, érzékeny, ezért kell mindig dicsérni őket... De ha minden férfitől ezt kapják, nem unalmas? Persze, hogy elfordulnak, ha már tudják, hogy mit akarsz. Akkor mégsem olyan érzékenyek?
Ilyenkor a férfinek rá kell erősítenie, kicsit lemenni bunkóba, ha kell, erősebb szavakkal lefeszegetni ezt a dáma álarcot, akkor látják, hogy te vagy a férfi és megnyílnak (minden szinten). Akarják az irányítást. És akkor te leszel a király. De ehhez nem vagyok elég bunkó : )
Volt elég nőm, tehát nem tekintem magam egy tapasztalatlan vesztesnek, akinek savanyú a szőlő és csak a szája jár. Külsőmmel nincs sok baj, egyszerű helyen élek, pénzes sem vagyok, az átlagfizetésem sem annyi, amennyit a híradóban átlagfizetésnek neveznek, de megvagyok belőle és másra is jut. Ha jobbat keres egy nő, talál, de nem biztos, hogy jobbat érdemel... Azok a nők, akik ezt a mű-visszautasítási játékot nem játsszák, azokat szeretném megismerni. De nincs energiám megfejteni és kivárni, míg magukat tisztázzák saját maguk előtt. Nem tudom minek nevezni, amikor a teljesen középszerű nők, vagy átlag alatti nők, is eljátsszák a dívát. Az ő esetükben jobban megértem, hiszen eleve vigyáznak, nehogy csalódjanak, inkább mindenkit visszautasítanak. Védelmi mechanizmus... De egy kis őszinteséggel egy csomó koppanástól meg lehetne kímélni a másikat.
