„Valahol örülök, hogy sikerült megvalósítani az ideális családról szövögetett álmait, de mindezek ellenére nem tűnik maradéktalanul boldognak” – hogyan lépj túl egy ex-pasin, akit egyszer te utasítottál vissza? Levélírónk rájött, hogy mégsem tudja elengedni azt a férfit, akinek annak idején nem lehetett a felesége. Ma megtudhatod, milyen veszélyeket rejthet egy ártatlannak tűnő nosztalgiázás.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
27 éves nő vagyok. Rólam: egészségügyi végzettségem van, de nem dolgozom a pályán, egész más területen vagyok jelenleg. Egy ideje semmi komoly kapcsolat nincs az életemben. 2012-ben az első nagy szerelmem (G) megházasodott. Egy olyan nőt vett el, aki egyáltalán nem volt az esete, egyetlen szempont miatta vehette el, ugyanis olyan nőt keresett, aki anyatípus és családot lehet vele alapítani, s összetartja azt. A nőről annyit, hogy pont az ellenkezője annak, mind személyiségben, mind külsőleg, ami az ő ideálja. Azóta gyerekük is van már, G. átküldött róla régebben pár fotót, amiket én ugyanúgy nem tudtam megnézni, ahogy korábban az esküvőjéről készült képeket sem.
Szeretnék túllépni rajta és a saját életemet élni, de folyton úgy érzem, hogy hibát követtünk el, leginkább én. Tavaly még azt írta, hogy jó lenne egyszer találkozni, de hozzátette, hogy nem biztonságos, mert „lehet, meggondolatlan dolgokat tennénk, ami mindent borítana” – ezekkel a szavakkal. Innen is sejtem, hogy ami köztünk van/volt az lezáratlan, de miattam, mert amikor engem akart elvenni feleségül, én még nagyon fiatal voltam és ezért visszautasítottam. Nem tehettem volna mást, a szüleim sem örültek volna, és a tanulmányaim is megsínylették volna. Mégis többször beszéltünk róla, utoljára csak pár hónapja levélben, hogy ő is tudja, hogy én voltam neki az ideális, mert olyan mély kapcsolat volt, és annyi emlék fűzi hozzám, mint más senkivel.
A felesége tud rólam és az elején még velem is szívélyes volt ha összefutottunk véletlenül, de onnan sejtem, hogy G. beszámolt neki a múltunkról mélyebben is, hogy később már egyenesen megmondta a férjének, hogy nem örül neki, ha találkozunk, pláne ha csak kettesben. Azt mondta neki, hogy csak úgy engedné el nyugodt szívvel, hogyha ő is jöhet és odaülhet közénk... Persze ez is megkönnyíthette volna az elengedést.
És én próbáltam is elfelejteni... történt, hogy egy olyan férfival kerültem újra össze, akivel 1 éve szakítottam az önzőségei és tapintatlanságai miatt. Kapcsolatunkat nem jellemezte az a mélység, mint G.-vel. Nagyon szókimondó, és ha valamit nem érez helyén, kíméletlenül közli, még ha meggondolatlanul és igazságtalanul is, tudva, hogy megbánt. Szerinte nem baj, ha újra próbálkozunk, mert „nincs is jobb az újrakezdő szexnél” de ezzel a kijelentésével nem sok kedvet csinált nekem, mert sosem azt kerestem. 2014 Szilveszterén jöttünk össze. Jobb pillanatiban jó vele, jó társaság, de nem vagyok belé már szerelmes. A kapcsolatunk elején persze az voltam, mert nekem anélkül nem is megy az egész, de amikor szakítottam vele, ez az érzés is elmúlt, mintha elvágták volna.
Azt mondják ismerőseim, néha elég kíméletlenül, hogy titokban abban reménykedek, hogy G. elválik egyszer. De nem fog, mert – most kibeszélem, de ez az igazság – a felesége családjának, és így értelemszerűen a feleségnek is, szép vagyona van. Tudom G. megjegyzéseiből és ismerem is annyira, hogy számára a pénz mellékes, ő nem magára gondolt, amikor belement ebbe, nem kihasználni akarja a nőt, van jó állása és némi megtakarítása neki is, hanem a gyereke jövőjét tartja szem előtt, neki az a fontos, és a gyerekét nem fogja kiszakítani mindebből: így mindent megadhat neki és biztonságban nőhet fel. És neki már akkor is egy gyerek volt minden vágya, amikor még velem volt. Én nem tudok neki vagyont kínálni... nem tudom felvenni a feleséggel a versenyt. Úgyhogy azt hiszem, ebbe bele kell nyugodnom. De miért nem tudom egyszerűen elfelejteni? Mit kéne tennem? Soha többet nem találkozni vele és úgy tenni, mintha nem is létezett volna? (ha keres, ő keres, én legfeljebb a szülinapján köszöntöm fel, röviden, meg Újévkor...) Valahol örülök, hogy sikerült megvalósítani az ideális családról szövögetett álmait, de mindezek ellenére nem tűnik maradéktalanul boldognak.
