„Csak azért összeházasodni, mert nincs jobb ötletük, vagy attól félve, nehogy lelépjen a másik, nem egy ígéretes kiindulási pont” - Van olyan, hogy a párocska az esküvő után jön rá, hogy mégsem illenek össze, a válások számából ítélve, elég sokan. Levélírónk azt találgatja, mennyi az az idő, amit egy férfi el tud viselni a hűségben, és mikor kerekedik felül rajta a vadászösztön újra?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tavaly ősszel szakított velem a barátom, hetekig nem is beszéltünk, nem kerestem semmilyen formában és ő se engem. Aztán kaptam tőle egy üzenetet a névnapomra. Újra találkozni szeretett volna. Mivel nem egy városban élünk, össze kellett hangolni a találkozót. Aztán felkéredzkedett hozzám, hogy nálam aludna, de a másik szobában. Reggel megkérdeztem, hogy miért is aludt itt igazából? Miért szakított velem, amikor én kiálltam mellette? Ebből vita kerekedett, felhoztam pár dolgot, a lényeg, hogy nagyon rosszul sült el az egész. Elment. De utána is írogatott még nekem. Engem ez bizonytalanságban tartott.
Végül nekem lett elegem ebből és én zártam le, hogy ennek semmi értelme, ha szakított velem, de újrakezdeni nem akarja, akkor keressen mást. Eddig ez a rész. És most kicsit más:
A dilemmám, hogy nem merek gyereket vállalni, pedig nagyon szeretnék: 27 éves nő vagyok, és nehezen bízom meg valakiben. Amikor egy keresztelőn voltam, összeszoruló szívvel gondoltam arra, hogy mennyire szeretnék most az anya helyében lenni.
A barátaim között vannak olyan emberek, akikről azt feltételeztem, hogy rendesek, normálisak, így ismertem őket. Aztán sorban mindről kiderül, hogy megcsalják a barátnőjüket, vagy barátjukat, fűvel-fával elmennek, pedig elvileg szeretik egymást... Erre jövőt alapozni? Lehet, hogy velem van a gond, hogy ennyire félreismerek embereket, hogy mindenkiről a jót feltételezem elsőre.
Van olyan, hogy esküvő után jönnek rá, hogy mégsem illenek össze. A válások számából ítélve, elég sokan rájönnek erre. Én már most tudom, hogy nem élnék túl egy válást. A szüleim is a mai napig együtt vannak, tehát egy ritka réteget erősítenek.
Ahogy az idő múlik, az emberek változnak, egy kapcsolaton belül is, és olyan sokat hallani, hogy 7 év a max. amit együtt lehet tölteni, utána a természet veszi át az irányítást, és a férfin felülkerekedik a vadászösztön. Csak azért összeházasodni, mert nincs jobb ötletük, vagy attól félve, nehogy lelépjen a másik, nem egy ígéretes kiindulási pont. Félnek, hogy találnak helyettük jobbat-szebbet. Vagy a másik szerelmes lett másba. Vagy csak elege lett a megszokásból (csak hát egy párkapcsolat 80%-ban a megszokásból áll, már bocsánat: megszokni valakivel valami újat)
Nem előre akarok elméleteket gyártani, de hát ez az átlag! Ismerősöm 5 évig járt a párjával a házasság előtt, majd az esküvő után fél évvel el is váltak. Nem értettem, mi volt a meglepetés, ami nem működött, mert addig is együtt éltek már. Nekem az lenne az elviselhetetlen csalódás, amikor mindent megteszek a másikért, és nem rajtam múlik, kitartok mellette, és nem tudok mit tenni, mert ő már másfele húz. Nem hiszek abban, hogy a szingli létforma a legjobb, pedig sokan esküsznek rá, de pár hónapnál tovább nem bírnám. Olyat is hallottam, hogy inkább jobb egy rossz kapcsolatban élni, mint a magány, de ez még borzasztóbb megalkuvás. Eddig minden alkalommal úgy voltam, hogy amikor van párom, egyáltalán nem érdekel más. És ezt valahol vissza szeretném kapni.
