A nő semmi okot nem adott rá, hogy a pasija ellenőrizgesse, mégis rendszeresen kikérdezi, amikor pedig nem bírja már, hogy szóba állnak mások is a nőjével, durcásan hazaszalad. Nem érzi, hogy az állandó féltékenysége mennyire megterhelő a barátnő számára. Hogyan kezeljünk egy féltékeny pasit, aki jobban szeret elméleteket gyártani, mint hinni a párja szavának?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! (Nő vagyok, 27 éves) A problémám nem túlságosan egyedi szerintem, így talán létezik rá univerzális kezelési mód. A lényeg, hogy a párom több év után is féltékenykedik. Ha elmondom, hogy új férfi-kollégát kaptunk, vagy a társaságunkba egy olyan pasi került, akit nem ismer, rögtön faggatni kezd róla. Nem akarok titkolózni, mert nincs miért, de ha őszinte nem lehetek, akkor az ő érdekében muszáj lesz ezekről nem beszélni. Gyakran kezdenek ki velem, amit én megfelelően kezelek is. Ezeket mindig elmondom. Mert:
1. Nem szeretek hazudni.
2. Ezt a páromtól is elvárom, és ő be is tartja.
3. Akkor lenne indokolt a féltékenysége, ha egyszer már okot adtam volna rá.
Amikor egy társaságban beszélek bárki férfival, akkor nem szól, hogy zavarja, csak utólag borítja rám. Pár hete megtörtént, hogy beszélgettem egy férfival (egy olyan szórakozóhelyen, amit ő szervezett le, egy barátja szülinapjára), és akivel épp beszélgettem, az ő volt kollégája volt történetesen, és találtunk egy közös témát. Mire ő szó nélkül hazament. Senkitől el nem köszönt, mindenki kereste. Nagyon kínos volt. Telefonja kikapcsolva. Kérdeztem később, hogy miért csinálta ezt? Azt mondta, hogy látta, nincs szükség már itt rá...
Jobban tetszene neki, ha kukán és elutasítóan ülnék egy asztalnál egész este, és ha megszólít egy férfi, sikoltva menekülök? Vagy ha valaki elmeséli neki, hogy látott engem egy másik férfival beszélni, akkor rögtön kérdi, ki volt és mi akart. Valaki leadja neki a drótot, ő meg szépen továbbgondolja magában. Soha nem dicsekedve mondom, hogy valóban jólesik, hogy felkeltem az emberek figyelmét és érdeklődnek irántam, ezt felfogom, de mindig hűséges vagyok, amit meg ő nem hisz el. Adottságaimmal soha nem éltem vissza, nem tudom hát mi okozza nála ezt a komplexust. Ő 5 évvel idősebb nálam, és egy kis pocakja is van, de ha ez lenne a problémám, már rég tovább álltam volna. Azt nem érzi, hogy az állandó féltékenysége lelkileg nagyon megterhelő számomra, amikor kikérdez, ellenőriz. A legrosszabb, hogy amikor lekoptatok egy pasit, a rossz híremet kelti bosszúból, de ez már az ő problémája - vagyis annyiban az enyém, hogy magyarázkodnom kell miatta.
Hiába mondom neki, hogy eszembe nem jutna félrelépni, mert szeretem és nem vagyok az a típus. Nem hiszi. Ha nem is mondja ki, minden tette erről szól. Ha átmeneti helyzetről lenne szó, túltenném magam rajta, de ez már tart egy jó ideje.
