„Miért húznak hát, gyakran hónapokig, reményeket táplálva bennem? Annak kéne az első negatív jelnek lennie, hogy nem fogad el tőlem semmit” - csakhogy nem ezt teszik. A lányok többnyire elfogadják a meghívást, még akkor is, ha már nagyon jól tudják, nem lesz ebből semmi. A kedves és igen biztató sms-eknek sincs valós tartalmuk, de azért küldözgetik őket, amíg csak szomjasak.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó reggelt!
Udvarias embernek tartom magam, de azt nehezen viselem, amikor gáláns vagyok egy helyen, és a nő hagyja, PEDIG már nagyon jól tudja, hogy nem lesz köztünk semmi. És ebből egy sorozatot elviselni, hát... nem könnyű optimistának maradni alatta. Eddig elég sok alkalommal fordult elő, hogy hetekig vittem őket helyekre, mindenütt meghívtam, elfogadták, és többnyire a drága rövidital + koktél volt a favorit, nem a sört vagy a bort választották, de nem szóltam. Nem is lett belőle semmi, azt hiszem, egy esetben csók, de az így drága volt. Nekem szükségem van az őszinte visszaigazolásra, ha érzem, hogy szinkronban vagyunk, még fel is jön hozzám, de akkor ügyesen csinálta a félrevezetést.
Elvárnák, hogy meglepjem őket, de a végén inkább ők lepnek meg engem. Én kimutattam a szándékaimat, odafigyeltem, de nem számonkérően, nem lógtam folyton rajtuk.
A nőket a hímegyed kiválasztásánál bizonyára befolyásolja a külső és az anyagi helyzet, gondolom ezeket mérlegelik időhúzás, és koktélozás közben, de erre is elég szerintem 3-4 találkozó. Nem vagyok rámenős, de utalok, amire kell, tudom, ha túlzásba viszem, egy idő után tehernek érezhetnék a folytonos nyaggatást és akkor azért nem lesz semmi.
Egymás emberszámba vétele és megbecsülése lenne a lényeg. Nem úgy találkozunk, hogy ő mit ad, és én mit adok, mégis úgy érzem, letapogatják az „üzletfelet”, aki nem jut vele dűlőre, akármilyen jó benyomást is tett. Jelenleg is van egy ilyen „szomjas” nő az életemben. Csak most kezd kibontakozni, de már ez is hónapok munkája. Mivel már belekezdtünk, hát kitartok, bár stagnál az egész, de találkozunk.
Mindenben van megfelelő átmenet, de a félrevezetéssel nem tudsz mit csinálni. Ott nincs átmenet, csak hideg zuhany. Ez vagy fekete, vagy fehér. Vagy igen, vagy nem. Vagy a köztes megoldás :„legyünk barátok” - de azt sosem.
Miért húznak hát, gyakran hónapokig, reményeket táplálva bennem? Annak kéne az első negatív jelnek lennie, hogy nem fogad el tőlem semmit. De nem ezt teszik. Ha azt vizsgálják, jó party vagyok-e, akkor az rövid időn belül megállapítható.
Amikor egy nő azt mondja, szexuálisan csak kihasználták,... most már azt mondom, hogy nagyon szeretném már egyszer megtapasztalni, milyen, amikor engem egy nő szexuálisan kihasznál : ) mert akkor legalább kaptam valamit. És ilyenkor minden alkalommal azon gondolkodom, hogy mi a hiba bennem, a hozzáállásomban, a módszeremben, ha ez zsinórban előfordul velem!
Még egy bizalmas beszélgetés sem jelent semmit: egyik elmondta, hogy ő majd 40 körül akar szülni, addig még élne... Csak a nagyokos azt nem vette számításba, hogy utána a gyerek szívná meg, mert nem lehet egyszerű idősebb fejjel egy tinédzser érzelmi hullámzásaival bajlódni, de ő tudja. Ezt meg is mondtam neki, és nem láttam többet. Persze.
A másik, ami többször előfordult velem: a reményfenntartó, áltató sms-ek. Amik nagyon romantikusak, csak épp üresek. Nem értem, amikor még semmi sem volt, minek írnak olyanokat, hogy ölelni akar / hozzám bújni / meg mindig mellettem akar ébredni / alig várja, hogy lásson / mindig ilyen férfit keresett, már azt hitte kihaltak... / - ... noha addig csak csók volt, vagy még annyi sem. Szóval, ami túl valószínűtlen, valószínűleg az is. Ezek olyan igazságtalan és szemét játékok. Biztatást ad, de már tudja, hogy nincs mögöttes tartalma. Elhiszem, hogy tényleg ennyit érek, aztán meg az ellenkezőjét. Ha ezt mondta, akkor ahhoz tartom magam, minek is kételkednék egy kedves lány szavában? Tehát akkor a gyanakvásnak alapnak kéne lennie ma már?
