„Természetesnek veszi, hogy raktárnak használhatja a lakásom. Nem is értem, hogy nem zavarja ez, ő meg talán azt nem érti, engem miért zavar” - az érett férfi úgy viselkedik, mint egy 18 éves, baromságokat oszt meg és a szókincse is leszűkült. A barátnő megunta a játékot, meg a folyamatos anyagi lehúzásait és kitessékeli őt. A pasi távozik, de a cuccai hónapokon át maradnak.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátommal pár év után szétmentünk. Ennek több oka volt, de én inkább azt emelném ki, hogy megváltozott, mintha egy 30 éves férfi fejébe beköltözött volna egy magát bontogató 18 éves. Nekem nagyobb társaságom van, mint neki, és amikor magammal vittem, szurkoltam, hogy inkább ne szólaljon meg. A király és a cool szavakat használja válasz helyett. A hajam égnek állt, amikor a „gyökér” szót már mindennel kapcsolatban elkezdte használni. Le kellett tiltanom őt FB-ről, mert minden nap felrakott magáról értelmetlen, gyerekes képeket, ostoba szöveggel: „Megyek gyúrni” (ebből hetente és a képen egy táska van, de néha csak a járda, amin megy) vagy éppen lefényképezte, mit eszik, pedig nem ma fedezte fel a közösségit.
Mintha agyilag visszafelé haladna. Vagy mintha leépülne, mintha önigazolást keresne így. Korábban ilyet nem csinált, ezt valakitől látta és bejött neki. A lényeg, hogy hónapok óta már, hogy szakítottam vele (amikor a barátaim megtudták, azt mondták, pezsgőt nyitnak - tehát nekik is átjött belőle valami). Mivel nálam lakott, még mindig sok holmija nálam van. Rengeteg holmiról beszélünk. Szerintem meg azért csinálja, mert várja, hogy majd biztos meggondolom magam és visszajöhet. És mindig csak pár napot szeretne még. Őt alapvetően jobban megviselte a szakítás, én viszont megkönnyebbültem. Már ki kellett mondani, mert azontúl, hogy anyagilag is lehúzott, semmi terve nem volt, a világot ellenséges területnek látta, ahol mindenki robot meg hangya. Semmihez nem volt kedve. És ehhez már nekem nem volt energiám.
Ezek a dolgai apránként jöttek elő. Aztán én egyszerűen nem bírtam tovább. Két hete (ő javasolta) megjelölt egy szerdát, ami mindkettőnknek jó lenne rámoláshoz. Azt mondta, hogy szerez kocsit és egyben mindent elvisz. Vártam. Nem jött. Később azzal magyarázta, hogy összefutott egy régi cimborával és beültek inni... Ja, mindezt úgy, hogy este tízkor felhív ittasan, hogy bocs...bocs, de ha már megírta, hogy jönne, azért nálam aludhat-e?... Nem hittem el. Ennyi esze sincs, hogy felmérje a felelőtlenségét.
Természetesnek veszi, hogy raktárnak használhatja a lakásom. Nem is értem, hogy nem zavarja ez, ő meg talán azt nem érti, engem miért zavar. Nem veszi észre magát. Csúszik lefelé. Még azt is eléri, hogy én érzem emiatt magam szemétnek, hogy ennyire meg akarok szabadulni tőle. Azt látom, mint ahogy a kapcsolatunk vége felé, most sem tesz semmit, hanem csak vár, hogy történjen valami. Hogyan gyorsíthatok a folyamaton saját erőmből?
