„Néha nevetséges módon van bennem féltékenység is, mert nem látom, hol a helyem ebben a történetben” - a csaj foglalt, mégsem mellőzi, hogy nyilvános helyeken ne huppanjon néha Levélírónk ölébe, vagy ne csókolja meg. A pasiját parasztnak tartja, és ez a dolog érthetetlen része is: mert ha paraszt, akkor miért nem hagyja el?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
Hogy a lényeggel indítsam: van egy lány, akivel egy ideje barátkozunk. Elég közel kerültünk egymáshoz, eléggé ahhoz, hogy ez egy normális nemi érdeklődésű férfit bátorítson. De...Neki van párja, mégis képes nekem olyan üzeneteket küldeni, amiket én csak olyanoknak szoktam, akikkel már közel minden megvolt. Érezhetően vonzódunk egymáshoz, mégis csak hülyít engem. Annak ellenére, hogy van kapcsolata, néha nyilvános helyen az ölembe ül és gyakran spontán megcsókol (arcon). Amikor nálam vagyunk és PS-en játszunk, a lábam közé ül... Egyszer megkérdeztem tőle, mi lenne, ha valaki ismerőse meglátna, lefotózna, és küldené a pasijának... azt felelte, „semmi, legalább magába szállna a paraszt”. (de ha parasztnak tartja, akkor meg miért van vele?)
Miért beszélnek nők így a barátjukról, akikkel együtt vannak, ahelyett hogy inkább elhagynák őket? Ezt nem értem. Vajon engem a hátam mögött miként becéz?? Nem ismerem a barátját, de nekem helyette is fájt, amit és ahogy róla mondott, szinte sajnálom már őt. Nem lennék a helyében.
A lány nem akar velem sem összejönni. Persze, abban is csak úgy lennék benne, ha elhagyja előzőleg a jelenlegit... De ha se így, se úgy, akkor meg minek csinálja ezt? Én igazából már többször beleestem – a „többször” azt jelenti, hogy utána mindig tett vagy mondott olyat, amitől egy darabig kiábrándultam.
Fenn tudjuk tartani a baráti viszonyt így is, de folyton ő az, aki átlép - így vagy úgy - egy határt. Lehet, hogy ugyanúgy hazudik a barátjának is, mint nekem. Már mindenre gondolok. Olyanokat értek hazugság alatt, hogy kérdeztem, hol van, és tök mást mondott, mint ahol valóban volt, ez később kiderült – ami csak azért volt érdekes, mert felém nem tartozik semmivel, se hűséggel, se ígéretekkel, akkor viszont miért hazudott?
A napokban döntést fogok hozni, és vagy nem találkozom vele egyáltalán, vagy megpróbálom tényleg lazán felfogni és havernak, nem is barátnak tekinteni.
Néha nevetséges módon van bennem féltékenység is, mert nem látom, hol a helyem ebben a történetben. Felvetődik bennem a további kérdés, hogy miért is tartja fenn ezt a látszatbarátságot, ha őszinte sem tud lenni velem...? És valóban nincs is jogom még csak magamban sem kiakadni rá - hiszen csak 1 haver. Aki néha túl közvetlen velem. Szóval, miért csinálja ezt? Nem tud dönteni kettőnk közt?
