Még a negyvenes nőnek sem kellettem

2017. november 15. 07:42 - csajokespasik

„Reményvesztett voltam. Inkább nem is próbálkozok, gondoltam, így megkímélem magam is, és másokat is” - aztán Posztolónk úgy döntött idén, hogy ez így nem mehet tovább. Rájött, ha ő nem oldja meg mindezt, és lép túl a sikertelenségen, nem fogja más megtenni helyette. Nem vett kondibérletet és a ruhatára is maradt a régi, csak nem görcsölt többé. Meg is lett az eredménye.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! Jelenlegi életszakaszomat két részre osztanám. Önbizalom előttire és utánira. Az előtti rész: sokáig egyedül voltam, nem hittem benne, hogy hosszútávon bárkinek is kellenék, hogy rám lenne szüksége, mit is adhatnék neki? Nem hittem benne, hogy van olyan nő, aki velem képzeli el az életét. 28 voltam, amikor összejöttem egy negyvenes nővel. Pár alkalom után kijelentette, hogy nem vagyok a szemében férfi... Vége lett. Ezután – nem csak amiatt, egyéb csalódások is voltak ez előtt - hulladéknak éreztem magam, hogy még egy ilyennek sem kellek, még ő is válogat és jobbat akar. Elkezdtem távolságot tartani a nőktől. Ezzel valamennyire meg tudtam óvni az önbecsülésemet. Nem akartam még mélyebbre süllyedni.

Nem sorolom fel a negatív tulajdonságaimat, el tudjátok képzelni: stílus, gátlások és túlsúly stb. a szokásos problémák. Nehezen szólítok meg bárkit, ugyanilyen nehezen tartottam a szemkontaktust. És ez, meg a rákészülés, úgy hittem, meglátszik rajtam. Reményvesztett voltam. Inkább nem is próbálkozok, gondoltam, így megkímélem magam is, és másokat is. A barátaim hasonlóak mint én, és azért választottam őket, mert ők nem marnak ezek miatt. Aztán úgy döntöttem idén, hogy ez így nem mehet tovább. Ha én nem oldom meg és lépek túl ezen fiatalon, nem fogja más megtenni később sem. Nem vettem kondibérletet, a ruhatáram is maradt a régi, de leadtam a fölösleget, és nincs nap, amikor itthon ne végeznék valamilyen, nem izom és ízület-megterhelő tornagyakorlatot.

Nem adtam fel a reményt. Kidobtam, ami nem kell, fizikai szinten és lelki szinten is, hogy újjáépítsem magamat az alapoktól. Máshova költöztem és ezzel jelentősen fel is szabadultam. Éreztem, hogy más minőségű folyamatok indulnak el. Bele akartam kezdeni az újba. A korábbi véleményeket rólam figyelmen kívül hagytam.

Párkapcsolat: első lépés az volt, hogy csak barátokat próbáltam szerezni a másik nemből. És így egész más lett a közeledés minősége. Ők is máshogy vették. Lazább és könnyedebb lettem velük. Eltűnt belőlem a félelem és a szorongás. Már bele tudtam nézni a szemükbe, hiszen nem akartam tőlük egyebet, mint a társaságukat, beszélgetni velük és meghallgatni őket. Ugyanígy álltam magamhoz, és nem a létező, vagy nem létező helyzeti előnyeimet kerestem. Így ismertem meg Őt. Velem egyidős. Eleinte azt éreztem, hogy semleges vagyok neki, de ahogy egyre jobb és jobb barátokká váltunk, ez a dolog elmélyült. És nem én kezdeményeztem : )

Ahogy egyre jobban megismertük egymást, egyszer arra eszméltem, hogy egy pár vagyunk. De nem álltam meg. Folytattam tovább az elhatározásom, hogy más ember leszek, mert itt nem áll meg minden, hogy lett valakim. Az önsanyargatásom elmúlt, az, hogy túldramatizáljak dolgokat, szintén. Tanulság: mindenki bejön valakinek, csak meg kell találni, és hagyni a dolgokat történni, minden elvárás nélkül.

Dani

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr4113277247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása