„Régebben tetszett a 34 éves kislány imázs, de azt hittem, megáll a külsőségekben meg a laza életfelfogásban, de nem: ő valóban ennyire kislány” – a nő még az anyjával él, de nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy mindenről be is kell számolnia neki.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Leírnám egy érdekes kapcsolatomat. Adott egy kedves, 34 éves hölgy. Minden rendben ment, randi randit követ, végül hamarosan egy pár leszünk.
Egyik este kitalálja, hogy menjünk az egyik régi törzshelyére, mert ott mindig akciós a kedvenc itala. Így is lesz. Ő egy kicsit ittas állapotba kerül, de azért még haza tud menni egyedül. Kérdeztem, hogy hazakísérjem-e, illetve hívjak-e neki taxit. Nem. Mondta, hogy ne kísérjem el, mert pont az ellenkező irányban lakom és sokkal messzebb, mint ő. Ez igaz is volt, attól a helytől, ahol voltunk, ő 10-11 buszmegállónyira, én meg jóval messzebb. De ugye ittasan minden messzebb van...Nem láttam vészesnek a helyzetet.
Másnap délben az anyja hív az ő telójáról, és felháborodva számon kér, hogy leitattam... Egyrészt nem kellett itatni, ivott magától. Másrészt azt hittem, hogy egy 34 éves nőnek, aki még az anyuval él, van erre bejáratott útja, már hogy leplezze, amit lepleznie kell.
Később személyesen kérdeztem, hogy mi volt ez? Azt mondta, hogy az anyjával mindent megbeszél, és mindenről tud, de hajlamos túlaggódni... Mondtam, hogy máskor dugja el a telóját. Azt mondta: abból nagy baj lenne (?!) - nekem ez azt jelentette, hogy anyunak szabad bejárása van a mobiljába.
Régebben tetszett a 34 éves kislány imázs, de azt hittem, megáll a külsőségekben meg a laza életfelfogásban, de nem: ő valóban ennyire kislány még.
Volt, hogy 1 órát késett a randiról, mert anyuval vásárolni kellett menni.
Ha netán nálam tölti az éjszakát, reggel hatkor hazaszalad...
Egyszer kiszaladt a számon, hogy „asszony, menjünk” – és kiakadt, hogy ezt a kifejezést vele kapcsolatban soha többet ne használjam.
Merjem mondani egyszer, hogy költözzön hozzám? Vagy az lesz a vég? : D Mert az anyját nem fogja otthagyni, ha már eddig ilyen szinten kontroll alatt van.
Valahol ott van benne a szabadságvágy, mert olyanokat mond, hogy egy embernek nem az az életcélja, hogy feláldozza magát egy másikért, a társáért, és lehorgonyozzon mellette, hanem az, hogy megvalósítsa önmagát és amit szeretne, és ebben a másikkal együtt... De ezt egyelőre csak mondta.
Ennyi. Soha nem ismerkedem a Tökéletes nőkkel, mert ha ők azzal vannak elfoglalva, hogy a tökéletességet keresik, akkor belül üresek és nem valódiak. Az idétlen buliribancok irritálnak, tartózkodom is tőlük, valahol mindig nevelőnek érzem magam a közvetlen közelükben.
Nincsenek nagy igényeim, mindennek a legjobb oldalát nézem, és a hibáival is képes vagyok bárkit elfogadni. De ez már valahol a határon van. Bízzak a legjobbakban?
