„Pár hete a fejébe vette, hogy én, amikor nem lát, szerinte másokkal levelezek. A neten ismerkedek, hogy leléphessek tőle” - mióta a pasi beköltözött a csajához, a barátnő folyton azt érzékelteti vele, hogy ez nem a „mi”, hanem az ő lakása. Teremtett egy helyzetet, amibe beleélte magát, Posztolónk viszont nem tudja, miért jó ez neki, és azt sem, hogy ez a helyzet rendeződhet-e még?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
a barátnőm fél év után kért, hogy költözzek hozzá. Állandóan visszatérő téma volt köztünk, így belementem, és azért vonakodva, mert nekem sosem feküdt az, hogy ott vagyok valaki más lakásában, mintegy potyautas, és semmihez nincs jogom. És féltem is, hogy ezt a szememre veti, ha egyszer hajbakapunk valami miatt. Nekem ehhez egy vidéki kisvárosból kellett feljönnöm, tehát a mozgásom nem olyan egyszerű. Sosem az alapján keresek párt, hogy mije van, vagy mije nincs, hanem érzelmi alapon természetesen, elsődleges szempont, hogy együtt tudok-e élni vele? A többi majd jön magától.
A másik ok, hogy általánosan inkább a fordított helyzet a megszokott, amikor is a nő költözik a férfihoz, de a mi esetünkben ez így alakult, spontán. Ő egy ideje, egy kisebb vita után, érzékelteti velem, hogy itt ő az úr. És pont ezt akartam elkerülni. Felhánytorgatja, hogy bezzeg én... Én meg elmondom neki, hogy ő akarta ezt, és bármikor elmehetek. Ekkor megenyhül és hízeleg. De ha tudja, h. mindig ez a vége, miért kezdi el folyton ugyanezt a kört? Mit akar elérni? Ha szóba kerül, mindig azt mondja, hogy az ő lakása, sosem a MI lakásunk, vagy otthonunk. Soha. De nekem mindegy lenne, nem birtokviszonyokkal akarnék foglalkozni.
Pár hete a fejébe vette, hogy én, amikor nem lát, szerinte másokkal levelezek. A neten ismerkedek, hogy leléphessek tőle ( ebből következik, hogy ő is érzi, hogy ő nem egészen okés) Teremtett egy helyzetet amibe beleélte magát, és akkor az a valóság neki. Nem tudom, hogy ez a helyzet rendeződhet-e köztünk. Összefüggéseit nézve, olyan, mintha a lakásával zsarolna, hogy az elejétől így tervezte, mert ezzel kiél valami női izét magából, és valóban kiél, csak rossz irányba, mert nem vagyok ellensége, nem annak jöttem. Ez a zsarolás meg azért nevetséges, mert nem vagyok rászorulva, ezzel nem sokáig tud sakkban tartani. Mintha azt akarná, hogy egyre kevésbé érezzem magam férfinak és törődjek bele, h. ebben a kapcsolatban aztán ő a domináns. Ami meg nekem elviselhetetlen, de szerintem valamennyi egészséges férfinak is az.
Gábor
